A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
A balatonmelléki / lontusi korú rétegek faunája.. 27 példány hossza körülbelül 100 szélessége pedig 70 Ma már kétséget nem szenved, hogy e faj nagy, vastag csőrének a Balatonba került s itt a hullámok játéka következtében lekoptatott példányai a kecskekörmö k, melyekhez fűződik a monda. Ez a kétségbe nem vonható tény volt oka annak, hogy BRUSINA SP. és én, a mikor e fajt önálló fajnak ismertük föl, a MÜNSTER gróftól adott nevet: az ungula caprae-X. alkalmaztuk e fajra, mert ő is erre gondolt az elkeresztelésnél, daczára, hogy a tőle lerajzolt példány más fajhoz tartozik. BRUSINA SP. (Zeitschr. d. Deutsch, geol. Gesellsch. Jahrg. 1892, pg. 191) e faj preczizirozásának elsőbbségét magának reklamálja s engem (burkoltan) plagizálással vádol. Az elsőbbséget ma készségesen elismerem, de a plagizálás vádját visszautasítom, mert állítom, hogy a mikor én, nem nagyon sokkal későbben az ő közleménye megjelenése után, e tárgygyal foglalkoztam, az ő művét még nem ismertem, mert ha ismerem, mindenesetre idézem is. Nem az első eset a természettudományok történetében, hogy ketten, egymástól függetlenül, majdnem ugyanazon időben ugyanazzal a tárgygyal foglalkozva, ugyanazon eredményre jutnak! Congeria labiata ANDRUSSOV. 1897. Congeria labiata n. sp. — ANDRUSSOV N.: Fossile u. lebende Dreissensidac Eurasiens, Resume pg. 29, Taf. V, fig. 2—4. 1902. — •— — BRUSINA S.: Iconogr. mollusc, foss. in teli. tert. Hungáriáé, Croatiac etc. Tab. XVII, fig. 18—21; tab. XXX, fig. 20—24. E középnagyságú, lapos teknőjű faj egy példánya a Fonyódhegy aljában lévő fossziliás rétegből került elő. Congeria Netimayri ANDRUSSOV. II. tábla, 7. ábra. 1870. Congeria Bas/ero/i M. HÖRN , (non DESH. excl. synom.): Die foss. Mollusken des TertiacrBeckens von Wien, Bd. II; Abh. d. k. k. g. R.-Anst. Bd. IV, pg. 370, Taf. XLIX, fig. 5—6. 1897. Congeria Neumayri n. sp. — ANDRUSSOV N.: Fossile und lebende Dreissensidac Eurasiens. Rcsumé pg. 18, Taf. I, fig. 8—14. 1902. Congeria solitaria n. sp. — BRUSINA S.: Iconogr. mollusc, foss. in teli. tert. Hungáriáé, Croatiae etc. Tab. XVI, fig. 1—2. Ez a faj eddig az irodalomban C. Basteroti, C. sub-Basteroti név alatt szerepelt, ezektől azonban — ANDRUSSOV szerint — különbözik s tőle új fajnak ismertetvén föl, következőképen írja le: «Teknője mérsékelten meghosszabbodott, elől erősen kihegyesedve. Felső pereme majdnem egyenes, aránylag hosszú, meglehetősen élesen a hátsó perembe átmenő. Hátsó pereme gyengén homorú, majdnem egyenes. Gerincze gyengén hajlott, nem éppen éles, a gyakran lemezesen kiálló növedékvonalak hajlása által jelezve. Csőre éles, nem hajlik előre. Dorsalis része gyengén hajlott, kissé dorsoanalis szögbe benyomott. Ventrális része meredeken hajlik le, gyengén jelzett bisszusnyilással. Szeptuma kicsiny, háromszögű, a zárópánt gödre hosszú, apofizise kicsiny, hosszúkás, befelé irányított, részben a szeptumtól el van takarva. Növedékvonalai kiálló lemezekké vannak átváltozva »
