A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája

I. A LELŐHELYEK ÉS FAUNÁJOK. 1. Tihany. A balatonmelléki pontusi korú üledck és faunájának Tihany a «locus classicus»-a. Innét ered a «balatoni kecskeköröm' és régi mondája, mely tárgyaknak fosszilis kagylóvoltát BARTSCH C. D. már 1782-ben felismeré. PARTSCH P. az innen való kagylókat tanulmányozva, 1835-ben megteremti a congeria-genust, Tihanyról két faját: a C. triangularis és C. balutonicá-t írván le. ZEPHAROVICH V. 1856-ban földtani viszonyait írja le terjedelmesebben olykép, hogy a kik azóta a tihanyi félsziget geológiájával foglalkoztak, nem nagyon módosítottak rajta. 1870-ben FUCHS TH. az Echó alatt föltárt sárga finom homokból származó fossziliákat dolgozva föl, számos új fajt ír le, melyeknek máshol való előfordulását később konstatálni lehetett. LÓCZY L. úr a közelmúltban ismételve bejárva a félszigetet, újabb lelőhelyeket fedezett föl, melyeket 1899. évi június 18-án, a mikor társaságában magam is fölkerestem a tihanyi félszigetet, készségesen megmutatott nekem. Az akkor gyűjtött fossziliákat a LóczY-tól korábban gyűjtöttekkel egyetemben a következőkben sorolom föl. Az a kép, melyet ekkép a tihanyi félsziget pontusi korú faunájáról nyerünk, tagozottabb, részletesebb annál, melyet eddig ismertünk, de azért nem homályosíthatja azon érdemeket, melyeket az előttünk ott jártak szereztek olykép, hogy a tudomány akkori álláspontjához képest úgy rajzolták meg Tihany pontusi üledékének és faunájának képét, hogy az lényegileg most sem változott meg, csak részleteiben lett tagozottabb. Tihanyon, a félsziget keleti partján meredeken kiemelkedő partoldalban van szépen föltárva a pontusi kor üledéke, melyeknek egyes rétegei igen sok fossziliát zárnak magokba. A lelőhelyek a következők: A Gödrös oldala. Az apátságtól ÉK-re, a «Potyogókő» melletti csolnakkikötőtől jobbra, mintegy 600 m-re, a Baromitató vonyó mögötti Gödrös oldalában egy jelentéktelenebb vízmosás van, mely a következő rétegsort tárta föl: Legalul kékes szürke, leveles agyag, homokkő-padokkal (1. ábra 1 a), felette finomabb rozsdás homok van, mely fölött kékes agyagréteg (1 b) terül el, benne sok fosszilia; jelesen: Congeria ungula caprae MÜNST. gy. Limnocardium aperüwi MÜNST. r. » triangularis PARTSCH r. Melanopsis decollata STOL. r. Melanopsis (Lyrcaea) Petrovici BRUS. gy.