A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Kormos Tivadar: A fejérmegyei Sárrét geologiai múltja és jelene
64 A fejérmegyei Sárrét geologiai múltja, és jelene. STEENB. FIÍITSCH 1 és WEISS 2 szerint Közép-Európában a legidősebb diluviumra jellemző, arra, a melyhez a thüringeni «melanopsis kavics» is tartozik. Ebben pedig Elephas meridionalis NESTI (antiquus ?) és Rhinoceros Merckii JAEGER (etruscus f) fordulnak elő. Ezek szerint tehát ez az egy adat is elegendő bizonyság a sárréti tó kora mellett, nem is szólva most a többi czirkumpoláris és magas hegyvidéki fajokról, amelyek okvetlenül más, hidegebb éghajlatot feltételeznek a tőzegképződést megelőzött időszakban a Sárréten. A h) csoport tagjai, vagyis a tőzegláp és a lápföld faunája a tóiszap faunájától élesen különbözik. Ennek az elbírálásánál mindenekelőtt szembeötlik a szárazföldi fajok nagy száma. Az ide tartozó 76 faj és változat közül ugyanis 30 szárazföldi, a melyek részben a patakok útján kerültek a Sárrétre a lápkorszak idején, részben pedig a láp zsombékjain, szigetecskéin éltek s ide — különösen .a kisebb fajok — miként a Velenczei tavon, madarak útján is kerülhettek. Ennél sokkal jellemzőbb a lápkorszakra a mocsári fajok hosszú sorozata, amelyek közül különösen kiválnak a limnaeák és a pianorbisok. Az előbbi nemet 16, az utóbbit szintén 16 faj és változat képviseli, a mi azt jelenti, hogy a lápkorszak faunájának közel 50 0/o-<i e '»'ét nem tagjai sorából került ki. A Velenczei-tó 37 ismeretes faja közül 33 a sárréti lápkorszak faunájával közös. Minthegy a Velenczei-tó faunájában régebbi elemeket nem találtam, talán megközelítem a valóságot, ha azt állítom, hogy a Ve 1 e n c z e i -1 ó faunája a balatoni- és a sárrétinél fiatalabb keletű s eredete a sárréti lápkorszak idejével összeesik. A sárréti lápkorszak faunája a tókorszakhoz képest éghajlati változást, de még inkább a víz természetének megváltozását feltételezi. A tó elenyészett s megindult a tőzegképződés, amely a jobbára kipusztult tavi fauna s az új lápi fauna közötti űrt mintegy áthidalja. Az eleven vizek révén új elemek kerülnek a lápterületre, a melyek a kedvező körülmények között mérhetetlenül elszaporodnak ezen a mocsaras területen. A gazdag állatéletnek azután hirtelen véget vet a lecsapolás és a sárréti folyóvizeknek csatornákba való szorítása. A lápkorszak természetellenes elmúlásával a sárréti fauna bámulatraméltóan gazdag és változatos alaksorozatban áll előttünk, azt a meggyőződést keltve bennünk, hogy ez a virágzása delén levő fauna abban az esetben, ha a lecsapolás meg nem történik, nem csak hogy ki nem pusztul, hanem ma talán még nagyobb változatosságot tárna elénk. A szabályozás azonban véget vetett a lápkorszaknak s ezzel faunánk genezisében a harmadik fázis állt elő, a mit röviden a jelenkorn a k nevezhetünk. A c) csoport, vagyis a Sárrét mai faunája ismét új köntösben áll előttünk. A lápi fajok kiveszőben vannak; csak itt-ott akadunk még egyesekre az időszakos pocsolyákban vagy a csatornák mentén. A mai faunát tévő 71 faj közül már 41 a szárazföldi. Az édesvízi fauna 30 tagja közül pedig 15 szintén új jelenség. A lápkorszakban oly gazdagon képviselt limnaeák már csak 5, a pianorbisok csupán 7 alakkal képviselvék s a kiveszettek helyébe a csatornák és a patakok útján újak kerülnek. Ilyenek különösen a Bithynia Nádasdyi n., a Bithynia Lóczyi n., a Coretus corneus ammonoceras W., az összes Uniók, Anodonták s a Sphaerium rivicolum (LEACH) LAM . is.
