A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Kormos Tivadar: A fejérmegyei Sárrét geologiai múltja és jelene
55 A fejérmegyei Sárrét geologiai múltja, és jelene. 105. Cincinnn alpestris KSTK. (13.) (II. tábla 1. ábra.) (B I.AU.YLR in K ÜSTER, CHEMNITZ: Conch. Cabinet, ed. 2. Monogr. I'aludin. p. 86, t. 14, f. 17, 18.) Ez a Svájcz, Bajorország, Württemberg és Tirol tavaiban előforduló faj hazánk faunájából eddig ismeretlen. A nádasdladányi tőzeg alól egy példány került elő, a melyet tág köldöke s a tekercset alig érintő utolsó kanyarulata miatt ide kell soroznom. A többi északi faj mellett ennek az előfordulása is érthető. 106. Cincinna alpestris sinistrorsa n. (13.) (II. tábla 2. ábra.) Az előbbivel együtt egy különös alakú Valvata akadt a kezembe, a mely kiváltképpen azzal tűnik ki, hogy balra csavarodik. Ezen a példányon az utolsó kanyarulat a tekercstől különválik s elül mélyen lehajlik, miáltal a köldök valamivel szűkebb. Nyílása még kerekebb, mint a másik példányé. Egyébként teljesen alpestris-)e\\egií s mint monstrozitás csak tökéletes szépsége miatt érdemel külön említést. CLESSIN 1 említi, hogy a V. alpestris königsseei példányain az utolsó kanyarulat szintén különválik a tekercstől. Az itt szóban levő alak tehát ezekhez a példányokhoz áll legközelebb. 107. Tropidina macrostoma STEENB. (13.) Az előbbiekkel együtt egy fiatal, rendkívül alacsony Valvata is előkerült, a melyet ehhez a fajhoz kell soroznunk. A T. macrostoma napjainkban Magyarország területén már nem igen él és csupán Budapestről ismeretes. Annál gyakoribb azonban a pleisztoczénben, különösen régibb löszben. Ez szintén figyelemreméltó jelenség a Sárrét régi faunájának a megítélésénél. 108. Valvata eristata MÜLL. (2, 9—18, 24, 26, 28—32, 34—42.) (II. tábla 5. ábra.) Az egyetlen Valvata-faj, a mely a tókorszaktól (13.) kezdve honos a Sárréten, Legnagyobb elterjedtségnek a lápi korszak idejében örvendett. Még ma is él. 109. Valvata eristata palustris n. (13, 28, 31, 32, 39) (II. tábla 3., 4., 6. és 15. ábra.) Differt a typo: anfractu ultimo disjuncto, antice fortiter descendente. A törzsalaktól különvált és elül mélyen lehajló utolsó kanyarulata révén különbözik. A 15. ábra egy ide tartozó torzalak ábrázolása. Tóüledékben és lápföldben egyaránt előfordul; ritka. NEM: Unio RETZ. 110. Unio pictorum L. (12/a, 14, 21.) Az Umo-félék a Sárréten a lecsapolás óta a csatornák révén terjedtek el. Egyebütt, mint ezekben, nem is találhatók. Legtöbb kagyló él a nagy csatornában.
