A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Kormos Tivadar: A fejérmegyei Sárrét geologiai múltja és jelene
4 fejéi-megyei Sáriét geologiai múltja és jelene. 5 északkeleti Bakony déli lábánál terül el. Északon az Iszkahegy (262 m.), a Baglyas (362 m.) és az inotai magaslatok (188 m.), nyugaton a Pétihegy (207 m.) s a Kikirító felett emelkedő plató övezik. Déli határa a csatornába szorított Sédfolyó, illetőleg a tőle délre eső halomvidék, míg a terület keleti határa már úgyszólván Székesfehérvár határával érintkezik. A Sárrét területe Pét, Ősi, Nádasdladány, Kiskeszi, Szentmihály, Csór, Inota és Várpalota községek határaiban terül el s mintegy kétharmad része Fejér, egyharmadrésze pedig Veszprém vármegyére esik. Egy pillantás a térképre mindenkit meggyőzhet arról, hogy a Sárrét, 108 méteres középmagasságával, a környező hegy — illetőleg dombvidék közepette egységes, összefüggő medencze. Ez a medence annak a — nagyjában NE—SW-i irányú — depressziónak az irányába esik, amely a Velenczei-tó, a Sárrét és a Balaton medenczéjét eredményezte. A velenczei hegység, az északkeleti Bakony, valamint a Balaton északi partján emelkedő Balaton-felvidék déli peremének a folytatását hiába keressük a Velenczei-tó, a Sárrét és a Balaton déli partjain. E hegységek déli peremét tehát lezökkenteknek, vagy behorpadtaknak kell tartanunk, r. Hogy melyik geologiai időszakban történt ez a leszakadás, illetőleg horpadás, annak az elbírálása nem tartozik rám; valószínűnek tartom azonban, hogy a neogén transgresszió későbbi keletű. A Balaton északi partján ugyanis, nevezetesen Akaii közelében, a most épülő vasút munkálatai majdnem szintes településű szarmata-mészkövet és konglomerátumot tártak fel, melyek triaszkorú dolomitra támaszkodnak. A jelzett konglomerátum minőségéből itélve, amely úgyszólván kizárólag triaszmészkő (lemezesmészkő) és dolomitkavicsokat tartalmaz, arra kell következtetnem, hogy itt a szarmata transgresszió partot ért. Ez a part pedig nem lehetett más, mint a Balaton-felvidék letört vagy behorpadt déli pereme. Mioczénnál régebbinek azért nem gondolnám ezt a törésrendszert, mert a paleogén csoport üledékeinek nyomát sem találjuk a Balaton északi partja közelében 1 — holott a fiatal mioczén-mészkövek hosszú vonulatban kisérik azt. Itt csak két eset lehetséges: vagy nem érte el a Balatonfelvidék déli peremét a paleogén transgresszió, vagy pedig elérte, de üledékei egy későbbi törés alkalmával lesülyedtek. Az itt szóban lévő — s valószínűleg mioczénelőtti — tektonikus vonal alkalmasint összefügg azzal az ó-mioczén törésrendszerrel, amelyre TAEGER legutóbb megjelent s a Vérteshegység geologiáját tárgyaló nagy munkájában 2 utal. 1 Csak egy ponton: Urhida fejérvármegyei község határában vannak nyomai a felső eoczénkorú lerakodásoknak orbitoidás mész és budai márga alakjában, a melyek kvarczos fillitre telepednek. S HEINRICH T AEGER : Die Geologischen Verhältnisse des Vértesgebirges; Mitteil, aus dem Jahrbuch der Königl. Ung. Geolog. Anst. Band XVII. Heft 1. P. 132—148. 1908.
