A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
46 4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 46 tott hisztologiai sajátságokat is elegendőknek tartom arra, hogy a kövületet, mint típust, fixirozottnak tekintsük. A kövület meghatározásában, a Magnolifes silvatica-ra nézve leírt eljáráshoz hasonlóan jártam el, csakhogy az edények topográfiái elhelyezése, ezek kétféle' falszerkezete, a keresztmetszet periferikus sávjai stb. kötöttebb irányt szabtak a meghatározásnak, és a rendelkezésre álló irodalmi adatokból és vizsgálati anyagból kifolyólag, sokkal bizonytalanabbul és rendszertelenebből kellett a hisztologiai hasonlóság után keresgélnem. Miután számos, az elemi alkotórészek topográfiái elhelyezése szerint, legalább nagyjából szóba jöhető genust, mint Ulmus, Morus, Celtis, Fraxinus, Robinia, Carya, Cytisus, Quercus, Castanea stb. figyelembe vettem, azt találtam, hogy kövületünket a legtöbb analógia az Ulmaceae családhoz fűzi, még pedig a Celtis genushoz, a mit különösen a C. australis-on végzett összehasonlító vizsgálataimra alapítok. E genus fajainak fájával kövületünk ugyan nem egyezik mindenben, s így különösen nem egyezik abban, hogy a Celtis-nek több sejtnyi szélességű bélsugarai vannak, a Celtites Kleinii-nak pedig csakis két sejtsorosak a bélsugarai. Ennek daczára e genusnál meg kell állapodnunk, és más irányba csak az esetben terelődhetne a meghatározás, ha ezt az irányt, ugyanilyen fával előforduló levelek vagy más részek jelölnék ki. Celtis fajok levele s termése számos lelőhelyről ismeretes a középső oligocantől kezdve a felső miocänig, a föld különböző részéről. Az európai harmadkori rétegekből SCHENK (36 47t i, 81 5), mint némileg biztosan idetartozókat: a C. bignonioides GÖPP . (Schossnitz, felső miocän), C. Hyperionis UNGER (Frankfurt, pliocän), C. trachytica ETTINGSH. (Tálya, felső miocän) fajokat sorolja fel. Az utóbbit Tokaj vidékéről, Erdó'bényéről ETTINGSHAUSEN és KOVÁTS (21), Szántóról pedig UNGER (47) ismerteti. KOVÁTS ezenkívül ismerteti Tályáról a C. vulcanica fajt, a melyet UNGER ugyancsak trachytica-naV. tart. A recens Celtis-fajok meleg- és forró földövi növények. A fentiek szerint tehát e genusnak európai elterjedése a harmadkorban nagyobb volt. A városlödi kövület (1. sz.). A Városlőd (Veszprém m.) melletti «Csalános árok»-ból, mediterrán-kavicsrétegből származik. A kövület, megtartása folytán még érdemes ugyan az ismertetésre, pontos hisztologiai leírása és meghatározása azonban nem volt lehetséges. Ez okból a fa megnevezése czéltalan volna. A keresztmetszet alapján, valamely hozzá hasonló, de még hézagosabban leírt és rendszertanilag éppenséggel semmit sem mondó fosszilis fafajhoz sem lenne helyes azt csatolnunk. Leírom tehát szerkezetét annyira, a mennyire az meg volt állapitható és annak hű képét is ide csatolom (II. tábla, 5. kép). A kövület keresztmetszetén, gyengén kifejlett tenyészeti gyűrűs szerkezet látható (z c), mely a gyűrődött, elmosódott szövetben csak itt-ott vehető ki. Az edények a tenyészeti gyűrű legkülső szélén ritkábbak és kisebbek, különben pedig egyenletesen elosztvák. Nagyságuk különböző: előfordulnak 0"051 — 0T96 mm. átmérőjűek, túlsúlyban azonban a nagyobb átmérőjűek vannak. Az edények gyakran többesével foglalnak helyet egymás mellett, egy radiális sorban. A sorok szélső edényei ez esetben többnyire fokozatosan kisebbek. Igen gyakori egymás mellett két edény, a melyek együtt, a sugár irányában megnyúlt ellipszist alkotnak. Az egyenként álló edények is nagyrészt kerülékesek.
