A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Kormos Tivadar: Új adatok a balatonmelléki alsó-pleisztoczén rétegek geologiájához
Uj adatok a balatonmelléki alsó pleisztoczén rétegek geolog iájá hoz és faunéjához. 1 9 Legújabban GEYER foglalkozott a P. bigrinata-va1 1 s azt BoETTGER-rel együtt önálló fajnak tartja. Ez az érdekes kis csiga, a melynek elterjedését eddigelé nálunk nem ismerjük, a P. muscorum-tó\, a melyhez közel áll, főként kisebb alakja, keskenyebb és némileg kerekdedebb kanyarulatai révén különbözik. Eddigelé csak a Dunántúlról ismerjük, nagyon valószínű azonban, hogy az alföldi mélyebb löszrétegekben is előfordul. (51.) Lucena oblonga agonostoma K. (= elongata A. BR.) Ez az alak, a mely a V. tenuilabris-nak és a Sphyradium columella-n&k úgyszólván mindenütt kísérője, a plioczén eredetű Succinea oblonga DRP. közbülső formája, a mely a V. puldiella és S. striata mintájára az eljegesedések ideje alatt fejlődött ki, hogy azután a szárazabb, enyhébb éghajlat beálltával ismét törzsalakjának engedje át a teret. Én ezt a rendkívül megnyúlt, sajátságos alakot, a melynek jelenlegi faunánkban nyoma sincs, a mainál nedvesebb, hidegebb éghajlathoz alkalmazkodott formának tartom, a mely pl. Schweizben ma is él. 2 HORUSITZKY szerint : i -<a meghosszabbodott L. oblonga a diluviumban nagyon elterjedt alak volt, s a jelenlegi törzs L. obiongáli között már nem fordul elő; tehát ez is egy kihalt válfaj». WEISS * a Balaton környékén élő puhatestűek jegyzékében Tihanyról és Balatonudvariról említi, 5 magam pedig Balatonedericsről közöltem ezt az alakot. Tekintettel azonban arra, hogy mind a három helyről kizárólag fosszilisnak látszó példányokról van szó, nagyon valószínű, hogy ezek pleisztoczén rétegekből kerültek lelőhelyükre. (52.) Lucena oblonga Kobelti HAZAY. Ennek a szép alaknak egy példányát WEISS találta a d rétegben (?), egyet pedig én a 3.-ban. A két példány teljesen megegyezik egymással és nagyon közel fekszik annak a lehetősége, hogy a WEiss-féle példány is a homokos löszből származik. (58.) Lucena Schuhmaclieri ANDREAE. Ezt az aiakot, a melyet szerzője Hangenbietenből, pleisztoczén homokból írt le," s a mely azóta a németországi régibb pleisztoczén üledékekből igen sok helyről előkerült, legutóbb 7 Zákányról sikerült kimutatnom V. tennilabris és Sphyr. columella társaságában. Siófoknál, a sáfránykerti 8., 9. és 12. rétegekből, tehát a V. tenuilabris-t tartalmazó rétegeknél idősebbekből került elő. Valószínű, hogy másutt is előfordul, de eddig félreismerték. 1 Dr. GEYER : Die deutschen Pupilla-Arten. Nachrichtsbl. der deutschen Malakozoi. Ges. 42. Jahrb. Heft. 1. 13—14. 1. 1910. 2 CLESSIN: Die Molluskenfauna Österreich-Ungarns u. d. Schweiz. 500. 1. 339. á. Nürnberg, 1887. 3 I. h. 139. 1. 4 WEISS A.: Pótlék a Balaton tóban és környékén élő puhatestűeknek felsorolásához (18. 1.). 5 KORMOS : II. Pótlék a Balaton tóban és környékén élő puhatestűek felsorolásához, (7. 1.) Mind a kettőt lásd: Bal. tud. tan. eredni. II. köt. 1. r. pótlék. 0 ANDREAE : Der Diluvialsand von Hangenbieten. 7 KORMOS : Lucena Schuhmaclieri és Limnophysa diluviana stb.
