A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Kormos Tivadar: Új adatok a balatonmelléki alsó-pleisztoczén rétegek geologiájához
JJj adatok a balatonmelléki alsó pleisztoczén rétegek geologiájához és faunájálioz. 26 hogy eredete legalább is a felső plioczénben gyökerezik. Nyilván ez a magyarázata annak, hogy a siófok-sáfránykerti alsó rétegekben s a városhidvégi faunában ez a faj rendkívül gyakori, holott a homokos löszrétegben (3. réteg) mindössze 1 példányát találtam. A Balaton partján ez a faj ma is él és a parti turzásban nem ritka. (40.) Vallonia tenuilabris A. BR. Rendkívül érdekes az a körülmény, hogy ez a faj, a mely nagy számban lép fel a löszlerakodás kezdetén, a legmélyebb pleisztoczénben nem igen fordul elő, (Városhidvég mellett 1 példányt találtam). Úgy látszik, hogy ez az északi faj, a mely ma WESTERLAND tanúsága szerint 2 csak Szibériában (Jarzowa Selo, 60° 10' és Werschininski, 68° 55') él, erdővegetácziót és hidegebb éghajlatot igényel. A míg tehát a V. pulchella nálunk már a harmadkor végén élt, addig a V. tenuilabris-X későbbi, czirkumpoláris jövevénynek kell tartanunk, a mely az eljegesedések idejében északi hazájából mélyen délre lehúzódott s a hideget kevésbbé tűrő V. pulchellát egy időre teljesen háttérbe szorította. Az eljegesedések után, a levegő páratartalmának a csökkenésével s a hőmérséklet emelkedésével egyenes arányban fogyott a száma, míg végre Középeurópából a legnagyobb valószínűség szerint teljesen kiveszett és helyét ismét a szárazabb éghajlatot kedvelő V. pulchella foglalta el. A fiatalabb, igazi löszrétegekben kizárólag utóbbi faj az uralkodó; az a csekély számú példány ellenben, mely az alsó, ú. n. homokos löszrétegekben a V. tenuilabrisszal együtt előfordul, csak azt bizonyítja, hogy a hidegebb, nedvesebb éghajlat tartama alatt ez a faj csak éppen, hogy tengődött. En azokat a rétegeket, a melyekben a V. tenuilabris (és a Sphyradium columella) nagy számban fordul elő, vagyis uralkodó, feltétlenül az alsó pleisztoczén h ez, még pedig talán annak felső szakazába sorozandóknak tartom, holott azok a löszrétegek, a melyekben a V. pulchella az uralkodó, kétségtelenül fiatalabbak. (74.) Striatella striata Nilssouiana BECK. Az a Helix, a melyet PENECKE 4 a szlavóniai Capla árok Vivipara stricturata szintjéből Helix rujescens PENN. néven említ, feltétlenül ehhez az alakhoz sorozandó. Ugyanezt az alakot közli HALAVÁTS 5, PENECKE nyomán szintén H. rufescens-kénX a szentesi artézi kút faunájából (302—313-86 m. mélységből). Ez a példány a m. kir. földtani intézet gyűjteményében ma is megvan s az én sáfránykerti példányommal, mely a 9. rétegből származik, teljesen megegyezik De egyszersmind azonos ez a két példány azokkal a jelenkori (kétegyházai) példányokkal, a melyekről Soós «Magyarország Helicidái» cz. munkájában 6 említést tesz. Dr. Soós LAJOS úr szívességéből módomban volt ezeket a példányokat a Nemzeti Múzeum gyűjteményében megtekinteni s azokat a sáfránykerti (és szentesi) példá1 Újabb adatok a löszről és a diluviális faunáról. Földt. Közi. XXXIX köt. 137. 1. 2 A Dunántúl keleti részének pleisztoczénkorú puhatestű faunája. Balat. tud. tan. eredm. I. k. 1. r. pal. függ. 13. 1. 3 U. o. 4 PENECKE, K. A. : Beiträge zur Kenntnis der Fauna der slavonischen Paludinenschichten. Beitr. z. Paleont. Österr.-Ungarns und des Orients, IV. Bd. 40. 1. IX. t. 19. á. Wien 1886. 5 A szentesi artézi kút. M. kir. földt. int. évk. VIII. köt. 6. füz. 168. 1. 6 Alattani Közlemények. III. köt. 3. füz. 147. 1.
