A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Vitális István: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik

ÖSSZEFOGLALÁS. A Balatonvidék «igazi kecskekörmei» itt közölt vizsgálataim szerint annak a nagy congeria-fajnak a búbtöredékei, a melynek ép példányait sikerült meglelnem nemcsak a tihanyi félsziget Gödrösoldalában, hanem a Balaton északkeleti szögleténél a fűzfői feltárás felső kövületes rétegében is. Ez az a congeria-faj, a mely kétségtelenül elsősorban jogosult a Congeria ungula caprae nevet viselni. Ezeknek a nagy congeriáknak a leírását a (3. szövegközti és a II. tábla 1 a—c. ábráján) rajzban is bemutatott ép vagy csak jelentéktelenül sérült példányok alapján adtam meg. A héj alakja a záros perem irányában megnyúlt háromszög, vagyis a záros perem hosszabb a hátsó peremnél. A héj mellső része nagyon vastag, a hátsó ellenben nagyon vékony. A búb csőrszerűen nyúlik meg s tarajszerű élet visel. A búbszöglet igen hegyes: 45—50°. A tihanyi és fűzfői «igazi kecskekörmök»-höz legközelebb állnak a somlyói kecskekörmök; a melyek az általam új válfajnak felismert Congeria ungula caprae MÜNST. sp. var. Halavátsi n. var. búbtöredékei. Ennek a másik nagy congeriának, a melyet szintén ép s (a 7. szövegközti s a II. tábla 2 a—c. ábráján) rajzban is bemutatott példányok alapján állítottam fel, a fő ismertető jelei a következők: a héj alakja olyan egyenlőszárú háromszög, a melynek a záros perem és a hátsó perem alkotja a közel egyenlő szárait. A vastagsági méret feltűnően nagy, úgy hogy a kettős héj elülről köralakú. A héjnak a hátsó része is nagyon vastag. A búb olyan erősen fordul kifelé és a hasi táj felé, mintha csak erőszakos csavarásnak engedett volna. A búb hasi oldalán erős ráncz van két árkolás között oly módon, mintha ez meg a .búb erőszakos csavarásából állott volna elő. A búbszöglet középértékben 60°. Valószínűleg ennek a fajnak a búbtöredékei a padragi, a kapolcsi és tálódi malom kecskekörmei is. A fűzfői feltárásnak két rétegében fordulnak elő nagy congeriák, a felsőbb rétegben a Congeria ungula caprae MÜNST. sp, az alsóbb rétegben pedig a Congeria ungula caprae MÜNST. sp. var. Lörentheyi n. var. A Congeria ungula caprae MÜNST. sp. var. Lörentheyi n. var. azonos azokkal a kőbánya—rákosi nagy congeriákkal, a melyeket LÖRENTHEY dr. a «Congeria ungula caprae MÜNST.» típusaként írt le és a melynek két varietását is felállította. A C. ungula caprae MÜNST. sp var. Lörentheyi n. var. héja a hátsó perem irányában nyúlt meg, trapézszerű, közepes vastagságú, lapos. A búb rövid, a hasi oldalán gyenge ránczczal. A búbszöglet 70—75°. Ez a válfaj igen változó s a fűzfői feltárás tanúsága szerint a Congeria ungula caprae MÜNST. sp. az ő leszármazottja. 3*