A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik
12 A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik. Az alsó, sárgás, homokos agyagból a következő' kövületeket gyűjtöttem: Congeria Cíjzeki M HÖRNES. 2. p. » ungula caprae MÜNST. var. Lörentheyi n. var. egy párosteknőjű p. Dreissensia auricularis FUCHS sp. var. simplex FUCHS 4 p. Monodacna (Pseudocalillus ) simplex FUCHS sp. 2 p. Limnocardium aper tum MÜNST. sp. 2 p. » sp (L. vicinum. FUCHS sp.-re valló) töredékek. Pisidium Krambergeri BRUS. gyakori. Limnaea Kobelti BRUS ? 1 búbrészlet. Melanopsis decollata STOL 1 p Kecskekörmöket csakis a szántó-, illetve krumpliföldben leltem s azok között néhány ép vagy csaknem ép példányt is. A somlyói kecskekörmök annyi eltérést mutatnak a Congeria ungula caprae MÜNST. sp. és a C. u. c. var. Lörentheyi alakokkal szemben, hogy egyikkel sem egyesíthetem, hanem mint külön alakot írom le Congeria ungula caprae MÜNST. sp. var. Halavdtsi néven. Congeria ungula caprae MÜNST. sp. var. Halavdtsi VITÁLIS. (II. tábla, 2. a—c ábra.) 1886. Congeria ungula caprae (non MÜNST.) HALAVATS: Őslénytani adatok Délmagyarország neogénkorú üledékei faunájának ismeretéhez. II. közlemény. A m. k. Földt. Int. Évk. VIII. k. 125.1. 1897. Congeria ungula caprae (non MÜNST.) ANDRUSOV: Fossile und lebende Dreissensidae Eurasiens mit einem Atlas von XX phototypischen Tafeln in 4°. pag. 35. (Pro parte) Taf. V. fig. 18. 22. (Exclus. fig. 19. 20. 21.) 1902. Congeria ungula caprae (non M ÜNST.) HALAVÁTS: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. Különleny. a Balaton Tud. Tan. Eredm. I. k. 1. részéből. 26. 1. 7. ábra. Ennek a válfajnak a héja közel egyenlőszárú háromszög s így mintegy középhelyet foglal a Congeria ungula caprae MÜNST. sp. és a Congeria ungula caprae MÜNST. sp. var. Lörentheyi között, az előbbi ugyanis a záros perem irányában nyúlt meg, az utóbbi pedig a hátsó perem irányában, míg a C. ungula caprae MÜNST. sp_ var. Halavdtsi-nál a záros és a hátsó perem csaknem egyenlő hosszú. Az arányszám a C. ungula caprae MÜNST. sp.-nél: 1 '25, a Congeria ungula caprae MÜNST. sp. var. Lörentheyi-nél: 0'84, a Congeria ungula caprae MÜNST. sp. var. Halavdtsi n. var.-nál l'Ol. A hasitáj mellső concav részét olykor tompa él választja el a hátsó convex résztől, a héj alakja ilyenkor deltoidszerű. Egyik fősajátsága e varietásnak a tetemes vastagsága, a mi a mellékelt félvastagsági körrajzok összehasonlításából igen jól kitűnik (1. a 6. ábrát). A somlyói C ungula caprae MÜNST. sp. var Halavdtsi n. var. azon példányának a vastagsága, melyet a II. tábla 2. ábráján is bemutatunk 36 a tihanyi C. ungula caprae MÜNST. sp.-é (a II. tábla 1. ábra) 28 mU. és a fűzfői C. ungula caprae MÜNST. sp. var Lörentlieyié (II. tábla, 3. ábra) 24 mU. És hogy ez a jelleg általános érvényű, azt a következő középértékek is bizonyítják. Cong. ung. caprae var. Hal. vastagsága (25 adat középértékét véve) 314*. » » » MÜNST. sp. » (25 » » » ) 26'3 » » » » var. LÖR. » (19 » » » ) 23'3 »
