A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Vitális István: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik

12 A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik. víz a Balaton partjára azokat a példányokat, a melyeknek a búbrészei részint a lehordás közben, részint és még inkább a Balaton hullámjátéka következtében többé-kevésbbé lekoptatva az «igazi kecskekörmöket» szolgáltatják. Azok a tihanyi kecskekörmök, a melyeket BARTSCH mutatott be 1782-ben rézmetszetekben vagy a melyeket BRONN rajzoltatott le 1824-ben (a Calceola sandiliná-xa emlékeztető helyzetben), erősen lekoptatott példányok, azok ellenben, a melyeket PARTSCH ábrázolt a XII. tábla 1—4. ábráin, annyira épek, hogy a leírt fajjal való azonosságuk az első pillanatra szembeötlő (1. e munka 1. ábráját). HÖRNES a Fossile Mollusken des Wiener Beckens, Taf. 48, Fig. 3a és 3b alatt PARTSCH 1—2. ábrájának a példányait rajzoltatta le újra. PARTSCH-nak ez a két példánya 1—1 baloldali teknő mellső töredéke s mintegy középhelyet foglal a 3. és 4. ábrán bemutatott példányaim között. Az egyiken (2) a búb hossza 22, a másikon (3) 23 mm. hosszú a kanálkától a búb csúcsáig, vagyis viszonylag rövid búbú példányok. 4. ábra. A Congeria ungula caprae MÜNST. sp. csőrszerüen megnyúlt búbja a Tihanyi félsziget Gödrösoldalából. Eredeti nagyságban. (Az eredeti példány a selmeczbányai bányászati és erdészeti főiskola őslénytani gyűjteményében van.) ANDRUSOV (1897, Dreissensidae V. tábla, 19—21.) ábráin viszont egy hosszú «csőrű» példányt fényképezett le PARTSCH eredeti példányai közül. Ezen a búb hossza a kanálkától a búb hegyéig 33 mm., vagyis csaknem ugyanolyan, mint a 3. ábra 1 a, b, c rajzában bemutatott példányomon. Töredékes tihanyi példányaim között különben van egy, a melynél a csőr hossza a kanálka közepétől a csőr hegyéig 41 mm., vagyis az irodalomban eddigelé ismert minden más «monstruózus» példányt túlhalad. Éppen ezért érdemesnek tartottam azt itt külön ábrában is bemutatni (1. a 4. ábrát). Megjegyzem különben, hogy a Balaton északi szögletében, Fűzfőnél is leltem egy éppen ilyen hosszúcsőrű példányt. Ez a faj ugyanis Fűzfőn is megvan, a Balaton vidékén, erről a lelőhelyről azonban a következő fejezet szól. Itt még azt emlitem meg, hogy az irodalmi adatok alapján ehhez a fajhoz tartozónak veszem HOERNES RUDOLF kravarskói példányait az 1—2. ábra rajz alapján és még inkább BRUSINA radmanesti példányai közül azokat, a melyek az leonógraphia Tab. XVIII, Fig. 32., 33. és 35. ábráin vannak