A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik
12 A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik. 1892. Congeria ungula caprae (non MÜNST.) — B RUSINA : Ueber die Gruppe der Congeria triangularis; Zeitschrift der Deutschen geolog. Gesellschaft. XL1V. B. 1892. Berlin, pag. 491 (pro parte). 1893. Congeria ungula caprae (non MÜNST.) — BRUSINA : Congeria ungula caprae (MÜNST.), C. simu/ans BRUS. n. sp. und Dreissensia Münsteri BRUS. n. sp. ; Verhandlungen der k. k. Geol. Reichsanstalt. Jahrg. 1893. Wien. p. 47 (pro parte). 1897. Congeria ungula caprae (non MÜNST.) — ANDRUSOV: Fossile und lebende Dreissensidae Eurasiens mit einem Atlas von XX. phototyp. Tafeln in 4° p. 35, Taf. V, Fig. 19—21. (Exclus. fig. 18 et 22.) 1902. Congeria ungula caprae (non MÜNST.) — BRUSINA: Iconographia Molluscorum fossilium etc. Atlas. Zagrabiae. Tab. XVIII, fig. 32., 33 et 35. (Exclus. fig. 34.) 1902. Congeria ungula caprae (non M ÜNST.) — HALAVÁTS : A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. Budapest; A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. k., 1. rész, p. 25 (pro parte). 1904. Congeria ungzila caprae (non MÜNST.) — HALAVÁTS ; A magyar pontusi emelet általános és őslénytani irodalma. Budapest, p. 46 (pro parte). 1905. Congeria ungula caprae (non MÜNST.) — LÖRENTHEY I. dr.: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és sztratigrafiai helyzetéhez; A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. k., 1. r. p. 55. A héj a záros perem irányában megnyúlt háromszögalakú. A dorsoanalis szöglet lemetszve, a ventroanalis ívben lekerekített. A héjnak a mellső része, a búb felé eső fele része, rendkívül vastag, s belülről különösen a hasi táj felől olyan, mintha ki volna párnázva; a héj hátsó fele része ellenben feltűnően vékony, csaknem papirvékonyságú. A hasi táj meredek, közepén kissé kidomborodó, az analis vég felé ellaposodó, a búb felé sík vagy csak alig szembetűnő homorulatot mutat. A háti táj szárnyszerűen nyúlik meg, de a dorsoanalis szögletben mintegy le van metszve, a felülete erősen homorú; ez a homorulat végig húzódik az egész háti tájon, a búbtól kezdve a hátsó peremig. A hasi és a háti tájat elválasztó erős, tarajszerű él, hosszan elnyúló S-alakú hajlatban húzódik végig a búbtól a ventroanalis szögletig. Az él csakis elől éles, hátrafelé tompa, de nem szélesedik ki feltűnően. Második élnek alig mutatkozik némi nyoma a háti táj elején. A héj külsején csakis a növekedési vonalak vehetők ki, különösen a hátsó perem felé és főleg a ventralis tájon, a hol a byssusnyílásból, mint középpontból kiindulva sugárszerűen haladó szálak alakjában jelentkeznek. A héj mell felől nem tátongó, minthogy az egyik héj fogszerű kiemelkedése kitölti a másik héj mélyedését a byssusnyílás helyén. A hasi perem hosszan elnyúlt S-alakú hajlatot formál, a mellső (búb alatti) rövidebb része többé-kevésbbé homorú, a hátsó, hosszabb része gyengén domborodó. A háti (záros) perem gyengén domborodó ívet alkot. A hátsó perem csaknem egyenes, éles. A héj hosszúsága a záros perem irányában körülbelül úgy aránylik a magasságához, mint 1: L25 A kagyló vastagsága idestova egyenlő a magassságával A búb erősen megnyúlt, csőralakú; mell felé, kifelé csavarodik, s hegyes csúcsban végződik. A búb hossza az apophysis kanálkájának közepétől a búb csúcsáig körülbelül a héj hosszának egy harmada s közel egyenlő az egyik héj vastagságával. A búbszöglet 40—50° között váltakozik s egyik legjellemzőbb sajátsága ennek a fajnak. A mellső, nagy záróizom benyomata kenyérátmetszeti képű, a búb hosszának x/ 2—V 3 része. Az apophysis viszonylag gyenge s befelé fordult, a kanálka köralakú. A ligamentum árkát kívülről határoló lécz a hátsó perem felé kiszélesedik. 2*
