A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 29 Araucarites. Ide sorozom a harmadkortól kezdődőleg előforduló Araucaria-szerkezetű fákat, a melyeknek egyik típusa gyanánt mindenesetre a recens Araucaria és Dammara-fák szerkezetét tekinthetjük. Hogy azonban melyik fosszilis faj állítható fel eme típus gyanánt, azt nem áll módomban megállapítani, mert az eddig leírt fosszilis fajoknak, ú. m. a Kerguel-szigetről származó A. Schleinitzii, a grönlandi A. Heerii BEUST, a keletindiai A. Schmiedianus FELIX , a libyai sivatagról eredő A. antiquus SCHENK és A. Robertianus SCHENK , a patagoniai A. Doeringii CONW. részletesebb adatait, nevezetesen pedig ezek hisztologiai viszonyait, ez alkalommal revízió alá nem vehettem. Az A. Felixianus fajt a SCHENK leírásából ismerem (3 6 87 0), a melyben azonban a bélsugarak sejtjeinek szerkezete nincs megadva. E faj tracheidáinak radiális falán az udvaros gödörkék tömötten, 2—3 sorban állanak, s ezáltal a recens Araucarieae fájától, a melynek tracheidáin, a 2—3 sorosak mellett, igen gyakoriak az egysoros udvaros gödörkék, esetleg elütő típust is képviselhet, de ennek felállításához a bélsugarak szerkezetének pontos ismeretére is szükség volna. A BALATONVIDÉKI ULLMANNITES FÁK. Az Almádi és Balatonkövesd környékéről, valamint a Kövágószőllősről és Cserkutról származó Araucaria-szerkezetű fák szerkezetében lehet ugyan különbségeket látni, ezek azonban olyanok, a milyenek, a recens fák törzsének s gyökerének különböző részein tapasztalhatók szerint, ugyanazon a fajon, sőt ugyanazon a példányon is előfordulhatnak. Lehet, sőt valószínű, hogy különböző növényfajokhoz tartoznak, ezt azonban kimutatnom, s az egyes példányokban rendszertani értékkel biró hisztologiai különbségeket megállapítanom nem sikerült. Azon az alapon, hogy a kővágószőllősi és a cserkuti kövületek biztosan ismert permi rétegekből származnak, s lehet, hogy az Almádi és Balatonkövesd környékéről származók is ugyané rétegekből valók, e fatörzseket az Ullmannitesekhez sorozom, megjegyezvén, hogy a geologiai kor meghatározására maguk a fatörzsek nem alkalmasak. Ha az utóbbi két helyről származó fákról kiderülne, hogy triaszkorúak, úgy a Pagiophyllites-ekhez lennének sorozandók, nevezetesen pedig a P. keuperianus típushoz, Ettől az esettől eltekintve, a kövületek mindegyike az U. Rliodeanus típushoz tartozik. A példányok leírását a következőkben foglalhatom össze: Kővágószöllős. 1. sz. Az 1*7 cm. széles csiszolaton tenyészeti gyűrű határa nem fordul elő. A bélsugarakat a keresztmetszeten 2—11, átlag 6 tracheidasor választja el. A bélsugarak egy sejtnyi szélesek, 2—25, többnyire 6—12 sejtnyi magasak. A tracheidák udvaros gödörkéi egy sorosak, kerekded szádúak. Gyantasejtek nem fordulnak elő. A szerkezet igen rosszúl van megtartva. 2. sz. Az 13 cm. széles keresztcsiszolaton tenyészeti gyűrű határa nem fordul elő. A bélsugarakat a keresztmetszeten 1 —10, átlag 5 tracheidasor választja el ; azok egy sejtnyi szélesek, 1—33, többnyire 6 —12 sejtnyi magasak ; radiális falukon (6. kép) egy sorban álló, felemás udvaros gödörkék vannak. A tracheidák udvaros gödörkéi egy sorosak, kerekded s elliptikus szádúak. Gyantasejtek nem fordulnak elő. A szerkezet eléggé jól kivehető.
