A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
26 4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 26 saxonicus lehetne. Miután bélsugarainak szerkezetét nem ismerjük, csak mint előfordulási adat, de nem mint meghatározott típus, jöhet tekintetbe. Az Araucarites materiarum (DAWSON ) (16 40 0, DAWSON 1. c. p. 145), GÖPPERT szerint lehet A. Schrollianus vagy A. saxonicus (!); DAWSON pedig a Pycnophyllum Brandlingti-hoz közel állónak tartja. Mindenképen törlendő. A paleozóiból származó Ullmanniles-ía]o\ika\ hozható még kapcsolatba a GÖPPERT Protopytis genusa; illetőleg az ebbe sorozott P. Bucheana (11 22 9, 35 S8 1, 16 40 3). E genus megkülönböztetése alapját a tracheidák falán keresztben álló, megnyúlt gödörkék teszik. KRAUS az idecsatolt fajt az ő Araucarioxylon-jai közé sorozta (35). SOLMS is említést tesz erről a fáról (40 30( i) s megjegyzi, hogy talán valamely Calamites-hez tartozik. Az Arborétumban levő csiszolatokat megvizsgálva azt találtam, hogy a tracheidákon látható, keresztbe álló, igen széles, létrás vastagodásszerű gödörkék mibenléte kétes: lehetnek eltorzult Araucaria-típusú udvaros gödörkék is. A mint a 4. képen látható, ezek a gödörkék mindenféle alakot felvesznek, és e mellett itt-ott majdnem egészen rendes alakok is előfordulnak. Az Arborétumban levő keresztcsiszolaton kivehetőleg, a gödörkék eme eltorzulásának az lehet az oka, hogy a sejtfalak nagyon összevissza vannak görbülve és húzódva, s ennek következtében a hosszcsiszolaton nem lehet normális alakú gödörkéket látni. Különben a fa szerkezete rosszul van megtartva, úgy hogy azon részletes megállapításokat nem lehet tenni. A bélsugársejtek szerkezete nem vehető ki és a faj leírása is hézagos. GÖPPERT megjegyzi (16 40 3), hogy az Ullmannites Beinertianus fával együtt találta. Ezzel azonban nem tekinthetjük azonosnak, egyebek közt azért sem, mert az Arborétumban levő Pr. Bucheana bélsugársejtjei korántsem oly magasak, mint az előbbi faj ugyané sejtjei. Ha tehát egyáltalán Ullmannites, illetőleg udvaros gödörkéi nem egyebek, mint eltorzult Araucaria-szeríí gödörkék, úgy az U. Rhodeanus típushoz áll legközelebb. Pagiophy llites. A mezozói rétegekben előforduló Araucaria-szerkezetű fákat elkülönítem, egyrészt a paleozói-, másrészt a harmadkorú ugyanilyen fáktól; és a Pagiophyllum fosszilis növénymaradványok nevéhez azért vélem leginkább csatolhatóknak e fákat, mert a mezozói korú fosszilis növények közül leginkább ezekről gyaníthatjuk azt, hogy Araucaria-szerkezetű fatörzszsel bírtak. E mellett bizonyít első sorban az a körülmény, hogy — a mint SOLMS már hangsúlyozta (40 7 9) — a Pagiophyllumfajok az Ullmannia-kt6\ botanikailag véve nem választhatók el. Ezen kívül, a továbbiak szerint, Pagiophyllum-maradványok és Araucaria-szerkezetű farészletek tényleg találtattak is már egymás társaságában. Pontosabb adatok hiányában tehát nem marad más hátra, mint hogy a megnevezésben ehhez az említett valószínűséghez forduljunk. Miután a jurától kezdve, a nagyszámú Pagiophyllum-maradványok mellett, a recens Araucaria- és Dammar«-genusokhoz sorozható levél- és termésmaradványok is előfordulnak, az itt követett csoportosítás szerint, a jurából és krétából származó n /_ i——7 i 0 —-j : © i o o o CD 0 Ó2> <s> CS3 I C£> 1 4. kép. Protopitys Bucheana GÖPP. Radiális hosszmetszet. 160/1.
