A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
136 Adatok a balatonmelléki pannóniai koréi létegek faunájához. 2. Prososthenia sepnlcralis PARTSCH sp. 1848. Paludina sepulcralis PARTSCH. — CZJZEK J.: Erläuterung zur geol. Karte von Wien. P. 17. 1902. Prososthenia sepulcralis PARTSCH sp. — LŐRENTHEY : Pannonische Fauna von Budapest. P. 242. Taf. XVIII. Fig. 11—13 (Lásd ugyanitt a többi előző irodalmat). 1902. Pyrgula (Prososthenia) sepulcralis PARTSCH sp. — HALAVÁTS: Balatonmelléke. 45.1. II. 1.10. á. 1904. » » » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 98. lap. A P. sepulcralis-idij fogalma alá sok alakot vonlak össze, melyek különböző fajokhoz tartoznak. Ezeknek átrevideálása után valószínűleg az fog kiderülni, hogy e faj függélyes elterjedése nem olyan nagy, mint azt eddig hittük. Balatonmelléki példányaim teljesen egyeznek a moosbrunni példányaimmal, úgy hogy e két helyről való példányokat összekeverve, nem lehet egymástól elkülöníteni. Lelethely: HALAVÁTS a felső-pannoniai emeletnek édesvízi facieséből említi Keneséről és Balatonfő-Kajárról s teljesen rossz rajzát is közli. Én a felső-pannoniai emeletnek Cong, spinicrista és Prosodacna Vutskitsi jellemezte szintjéből gyűjtöttem Tabon, Köttsén és Karádon. A tabi Retkesárok téglavetőjéből 46, a Köttséről kapott anyagból pedig 6 típusos példányát preparáltam ki, sőt a karádi kút 2. számú rétegéből is kaptam egy típusos zömök példányt. Tabon T. ROTH LAJOS is gyűjtötte e szintből. így a Hőjegihegy árkából, a Csibehegy felső és alsó homokjából egyaránt több példányban. XXXV. Lithoglyphus MÜHLFELDT. Ennek a pannóniai emeletben kevés fajjal képviselt nemnek csakis egy faja ismeretes a balatonmelléki felső-pannoniai emeletnek Cong, spinicrista és Prosodacna Vutskitsi tömeges föllépésével jellemezte szintjében. HALAVÁTS ez egyetlen fajt Bythinia Brusinai nov. sp. néven írja le, kiemeli azonban, hogy «a belső ajka kissé megvastagodott», ami ellentmond annak, hogy Bithynia lehessen. 1. Lithoglyphus Brusinai HALAVÁTS sp. 1902. Bythinia Brusinai HALAV. — HALAVÁTS: Balatonmelléke. 42. lap. I. tábla, 14. ábra. 1904. » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 84. lap. Addig, a míg a magyarországi pannóniai képződményeknek eddig ismert öszszes Lithoglyphus-át kritikailag át nem revideálom, mint új fajt Brusinai néven említem én is HALAVÁTS nyomán. HALAVÁTS Köttséről írja le mint gyakori fajt. Lelethely: Köttséről a Tabra vivő úton lévő föltárásból, a honnan HALAVÁTS leírja, én 70 példányt kaptam. T. ROTH LAJOS is gyűjtötte néhány példányát Köttsén (10 db) és a Bálványosi-malom mellett. XXXVI. Bithynia GRAY. Biztosan Bithynia-nak vehető faj csakis kettő van anyagomban, a felső édesvízi faciesben a Bithynia tentaculata L. és a Cong, balalonica és C. triangularis jellemezte mélyebb szintben a Bithynia Clessini BRUS. Ide veszem azonban kérdőjellel azokat a kis alakokat is, melyek a régibb irodalomban mint Bithynia-k szerepelnek, ilyen faunámban a B. margaritula FUCHS. BRUSINA újabban ezeket kérdőjellel
