A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
111 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 Egyetlen laja a Vdsárhelyii ismeretes Budapestről, Tinnyéről, Perbálról, Ettyekről, Szócsánról és Laáz környékéről, nekem pedig sikerül a peremartoni anyag alapján a BalatonmellékéróT is kimutatni. 1. Melania (Melanoides) Vdsárhelyii HANTKEN sp. (III. tábla. 10—12. ábra.) 1902. Melania (Melanoides) Vdsárhelyii HANTK. — LÖRENTHEY: Pannonische Fauna von Budapest. P. 203. Taf. XIV. Fig. 1. és 2. Taf. XV. Fig. 11. és 1. ábra a szövegben. (Lásd ugyanitt az előző irodalmat). 1903. Rlelania (Melanoides) Vdsárhelyii HANTK. — LÖRENTHEY: A szarm. és pann képződm. áthidaló rétegek. 60. és 62. lap. 1904. Melania (Melanoides) Vdsárhelyii HANTK. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 101. lap. A Balatonmellékének alsó-pannoniai emeletében is képviselve van ez a faj, melyet Magyarország legtöbb alsó pannóniai emeletbeli lelethelyén megtaláltunk. De míg a legtöbb lelethelyen, — kivéve talán az Ettyekit, — alárendelt szerepet játszik e faj; addig itt a Balatonmellékén az uralkodó fajok közé tartozik, amennyiben Peremartonban a Melanopsis impresso KRAUSS var. Bonellii SISM., Mel. Sturi F UCHS és Mel. Bouéi FÉR.-el egyetemben a Melania (Melanoides) Vásárhelyii HANTK. sp. az uralkodó. A peremartoni nagyszámú példány általában kisebb, mint pl. a tinnyei, mert míg Peremartonban a legnagyobb példány 75—80 mm. magas, addig a tinnyeiek 120—125 mm. magasak. Ezen kívül a peremartoni példányokon erősebbek, hegyesebbek a tüskeszerűen kiemelkedő bordák. Ezek alapján talán külön helyi változatnak is lehetne venni a peremartoni példányokat. Én azonban egyelőre meghagyom a Vásárhelyii-nél, miután alig ismerjük ép példányát e fajnak s így nem ismerjük a határokat sem, melyek között a faj ingadozik. A tinnyei példányok, melyeket eddig ismerünk, mind homokból valók, melyeken a tövisszerűen kiemelkedő bordák többé-kevésbbé kopottak, kivéve egy példányt, melynél olyan erősek a bordák, mint a peremartoni példányokon. A nagyságbeli különbséget sem tekinthetem lényegesnek, ha meggondoljuk, hogy az mindennapos dolog, miszerint egy faj, ha a körülmények kedvezők, egy helyen nagyobbra nőhet, vagy más esetben kisebbé lehet, mint máshol. így pl.: a felső-pannoniai emeletben szintjelzőnek tekinthető Congeria balatonica Radmanesten olyan nagyra nő, mint sehol máshol, úgy hogy pl.: a balatonmelléki fejlett példányok csak fél ekkorák. Már Puszta-Ettyeken, — Tinnye és Peremarton között —, vegyesen fordul elő a tinnyeivel egyező nagy s a peremartonival egyező kisebb példány. Szóval a peremartoni példányokon észlelhető csekély, helyi különbség nem elegendő arra, hogy a típustól elkülönítsük őket. Azonban mint a faunának egyik legérdekesebb alakját lerajzolom. Lelethely: A peremartoni alsó-pannoniai emeletnek egyik uralkodó alakja ez a Mel. Vásárhelyii HANTK. sp., amennyiben legalább is 60 példánynak csaknem egész házát, vagy búbrészét kaptam, a miijen a 12. ábrában közölt példány. XXIX. Melanopsis FÉRUSSAC. A Balatonmellékének pannóniai emeletbeli rétegeiben a MelaniidaeAs családját a Melania és Melanopsis képviseli; de míg az alsó részében Peremartonnái a
