A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
104 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 nem tartottam akkor elegendőnek új faj fölállítására. Azóta az újabb gyűjtések folytán fölszaporodott anyagom s a szilárdabban megállapított stratigrafiai különbségek megengedhetővé tették, hogy ezt a Cong, rhomboidea szintben elterjedt alakot elkülönítsük BRUSINÁ nyomán a mélyebb Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintben eljövő Pl. radmanesti-tö\. Azonban a szegzárdi példányoknak Pl. chonopsis néven való elkülönítése a kurdiaktól már elhibázott, túlzott és indokolatlan dolog. Lelethely: E faj eddig csakis Magyarországnak dunántúli részéből Szegzárdról es Kurdról volt ismeretes a felső-pannoniai emeletnek Gong. spinicrista jellemezte szintjéből. Újabban nekem sikerült a hasonlókorú köttsei rétegekből kapott anyagból két példányt kipreperálni, s néhány példányát megtalálni a T. R OTH-tói ugyancsak Köttsén gyűjtött anyagban. Ez is azon fajok közé tartozik, melyek még a Balatonmellékéről ismeretlenek voltak. 16. Planorbis chaenostomus BRUSINA. 1902. Planorbis chaenostomus BRUS. — BRUSINA : Iconogr. moll. foss. Taf. III. Fig. 4—6. 1904. » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 117. lap. Ez az alak sincs még leírva. BRUSINA ábrázolja egy Kúpról eredő példány alapján. A Balatonmellékéről más helyről még eddig ismeretlen volt, HALAVÁTS egyáltalában nem említi balatonmelléki munkájában; én is mindössze csak néhány példányát gyűjtöttem Fonyódon a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintből és Tabon a Cong, rhomboidea szint Prosodacna Vutskitsi jellemezte facieséből. Lelethely: Fonyódon a Fonyódhegy alsó rétegéből, a szállodával szemben 1 példányát gyűjtöttem e rendkívül kis fajnak, a tabi Retkesárok téglavetőjéből kapott anyagból pedig 2 példányt. 17. Planorbis parvulus nov. sp. (I. tábla. 13. és 14. ábra.) A rendkívül kis ház 2'5 lassan és egyenletesen növekedő kanyarulatból áll, melyek egy síkban csavarodnak, egymást alig fogják körül s erősen domborúak, miért is a varratvonalak mélyek, csatornaszerűek. Az apicalis- és hasi oldal egyenlően homorú s a kanyarulatok is mindkét oldalon egyenlően fogják egymást körül, úgy hogy a ház részarányos. A szájnyilás körded, csak ott, ahol az utolsóelőtti kanyarulattal érintkezik, van behorpadva; az ajkak összefüggők, élesek, fölül a külső ajak mellfelé húzott. A felületet finom növedékvonalak díszítik. , , . Legnagyobb átmérő: kb. U8 mm., l'O mm. A leraizolt példányok meretei: »„ , , , „ , J r Magassag: kb. 0'6 mm., 09 mm. A Pl. parvulus új fajomnak legközelebbi rokona a mélyebb szintekben Tinnyén és Budapest-Kőbányán előforduló Pl. (Gyraulus) solenoéides LÖRENT., csakhogy míg a Pl. solenoéides-néX 35, addig a Pl parvulus-r\á\2'b kanyarulatból áll a ház, és míga Pl.solenoeides szájnyílása csaknem köralakú, addig a parvulus-h megnyúlt kör, úgy hogy a hosszasági átmérője nagyobb, mint a magassági (14. ábra.), vagy ha egyenlő is a két átmérő (13. ábra), ott, ahol az utolsóelőtti kanyarulattal érintkezik, a belső ajak erősebben behorpadt s így a szájnyilás köralakjából veszít. Egyébként a Pl.parvulus kanyarulatai valamivel hirtelenebbül nőnek s egymást valamivel erősebben fogjuk körül, mint a
