A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
260 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 3. Planorbis (Gyraulus) tenuistriatus nov. sp. (III. tábla 15. ábra.) A korong alakú vékony héjú, áttetsző, fénylő, fehér ház 4—5 elég gyorsan növekedő kanyarulatból áll, melyek közül az utolsó több mint kétszer olyan széles mint az előző kanyarulat. A felületet nagyítóval is alig látható finomságú ferdén visszafelé hajló növedékvonalak és különösen a szájnyílás közelében látható rendkívül finom spirális barázdák díszitik. E barázdák annyira finomak, hogy nagyító alatt is csak az eltérő fénytörés következtében láthatók. Az egyes kanyarulatok a köldök- és spirálisrészen egyaránt kevéssé fogják egymást körül. A tekercs mindkét oldalán elég mélyen s olyan módon van bemélyedve (versenkt), hogy a köldökoldal homorúbb, mint a spirális. A köldökoldalon a kanyarulatok lépcsőzetesen helyeződnek el. A körzet (Peripherie) közepén lefutó marginális él tompa. A szájnyílás ferdén álló, lekerekített szívidomú, az utolsóelőtti kanyarulattól erősen kimetszett és majdnem olyan magas mint széles. Az éles ajkak felül erősen mellfelé húzottak. Egyetlen példányom 4 mm. átmérőjű és T3 mm. vastag. A tenuistriatus legközelebbi rokona a Közép-Európában igen elterjedt Gyraulus albus M ÜLL ., azonban ettől is sokban különbözik. így például az albus spiralvonalai sokkal erőteljesebbek, sőt még a Gyraulus albus var. gothicus WEST sp.-é is, a felső apicális részen pedig a kanyarulatok sokkal domborúbbak s így erősebb varratvonallal elkülönítettek, az egész apicális rész pedig erősebben bemélyedő mint a tenuistriatus-é. A tenuistriatus-nak van marginális éle, míg az albus-nak nincs, úgy hogy ennek következtében az albus szájnyílása kerekdedebb s így tágabb, míg a tenuistriatus-é laposab, tojásdadabb. A Pl. tenuistriatus-hoz a tőlem ismert fossilis alakok közül legközelebb áll a mélyebb szintből ismertetett Pl. Fuchsi LÖRENT.; eltér ettől annyiban, hogy a tenuistriatus jóval vékonyabb héjú, az apicális oldalon valamivel domborúbb, nem olyan lapos mint a Fuchsi, a növedékvonalai finomabbak, s ezeken kívül még finom spirális barázdákkal is díszített, ami a Fuchsi-nál hiányzik. Ezekből a különbségekből látni, hogy a két faj között a hasonlatosság inkább külső, formai, míg lényileg sokban eltérnek egymástól. Lelethely: Egyetlenegy teljesen ép példányomat gyűjtöttem az Öcs keleti végén lévő föltárásban, tehát a felső-pannoniai emelet Congeria rhomboidea jellemezte szintjének édesvízi facieséből. 4. Planorbis (Gyraulus) cfr. glaber J EFFREYS. Fonyódon gyűjtöttem egy az állóvizeinkben élő és a balatonmelléki diluviumban is elterjedt Gyraulus glaber JEFFR.-hez közel álló fajt, mely azonban erős vastag házú és csak 2'5 kanyarulatból álló. Valószinű, hogy e faj új, egyenlőre azonban mint cfr. glaber-1 említem. Lelethely: Csak egy példányát kaptam Fonyódról a Fonyódhegy 5. számú finom homokjának alsó részéből, tehát valószínűleg az Unió Wetzleri szintjéből.
