A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
89 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 Lelethely: Két legépebb példányomat, melyeknek csak az utolsó kanyarulatából hiányzik egy rész, az Öcs és Nagy-Vázsony közötti kocsiút árkában gyűjtöttem; Öcsön pedig a falu keleti végén lévő föltárásban három fejlettebb példány apikális részét találtam, hasonlóan a fonyódi édesvízi faciesben is (Fonyódhegy 4. számú réteg) találtam töredékeit. 2. Xeropliila striataformis nov. sp. (II. tábla, 19—21. ábra.) Az elég erős héjjú ház összenyomottan gömbded, felül és alul laposan domború, alul szűk köldökkel átfúrt Mf egyenletesen s elég hirtelen növekedő domború kanyarulatból áll, melyeket jobbra csavarodó, felül kevéssé nyomott (gedrückt) mély varrat különít el egymástól. Az első embrionális kanyarulat kivételével a többit egyenetlen erősségű növedékvonalak és igen kis egymástól távol álló, hoszúkás sörtegödröcskék (Haargruben) díszítik. Az utolsó kanyarulat körülbelül kétszer olyan széles, mint az utolsó előtti, mely kerekdeden holdalakú szájnyílásban végződik. A szájszél (Mundränder) a kevéssé visszahajló (umgeschlagen) s így a köldököt részben elfedő orsóperemétől (Spindelrand) eltekintve, egyszerű és éles, nem visszahajló. A köldök elég szűk, melyet az utolsó kanyarulat nem tágít, sőt még a szájnyílás orsópereme részben el is föd. Mérték: Szélességi átmérő: 7 mm.—10 mmm. Legnagyobb magasság: 5 mm.—8 mm. Ez alak legjobban a Xerophila striata MüLL.-nak a sáfránykerti diluvium d. rétegéből származó példányaival egyezik. A különbség mindössze abban van, hogy a X. striata tekercsének kanyarulatai valamivel domborúbbak s így mélyebb csatornaszerű varrattal vannak egymástól elkülönítve ; a köldöke valamivel tágabb, mivel a szájnyílás visszahajló orsópereme nem föd el belőle semmit. Továbbá míg a striata növedékvonalai felül annyira erősek, hogy majdnem bordásak, alul azonban majdnem elenyésznek, addig a X. striataformis-x\á\ a növedékvonalak egyenletesen gyengék felül és alul. Lényeges külömbség még az is, hogy a X. striataformis-niA a növedékvonalak között hosszúkás gödröcskék vannak, melyek arra utalnak hogy a ház sörtékkel volt födve, míg az élö X. striata nem sörtés, sőt az élő Xerophila-k közül csakis a X. conspurcata D RAP., X. cardonae HÍD. és X. malaspinae BRGT. a szőrös fajok. Ezek közül az első Délfrancziaországtól Dalmácziáig, Görög, országig, Tunisig, Algírig és Portugálig él. A X. cardonae Menorka szigetén, a X. malaspinae pedig Algírban él. Lelethely: Öcsön a falu keleti végén lévő föltárásból 25, a fonyódi édes" vízi (II.) szintből (4. réteg) pedig 7 többnyire töredékes példányt gyűjtöttem. i 3. Xerophila ind. sp ? Ide a Xerophila-hoz veszek egy töredéket, mely ugyan a Fruticicola hispida L.-hoz is hasonlít. A felületi díszítése azonban élesen elkülöníti az eddigi fajoktól, mivel apró hosszúkás dúdorok vannak a növedékvonalak között sorokban elhelyezve; hasonlóan mint a SANDBERGER Helix catantostoma-)áná\ (Land- und Süss-
