A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
71 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 csakis Okrugljak és Szegzárdról volt ismeretes a Congeria rhomboidea jellemezte szintből; nekem sikerült a balatonmelléki C. triangularis és C. balatonica jellemezte mélyebb szintben is megtalálni. Itt azonban sohasem nő akkorára, mint pl. Okrugljakon, ahol 33 mm. hosszú példányok is vannak, míg a balatonmellékiek hossza csak 1—9 mm. között ingadozik. Lelethely: A tihanyi Fehérpart alsó (I.) rétegében 2 kis példányt, a felső (III.) rétegében 28 kis példányt gyűjtöttem, melyeknek átmérője 1—6 mm. között ingadozik, leggyakoribb a 2—3"5 mm. között ingadozó. Elég gyakori Fonyódon is a Fonyódhegy alján, a szállodával szemben, hol 12 remek megtartású példányt gyűjtöttem, melyek között van 35, 4, 6'5 és 9 mm. hosszátmérőjű példány. Ezek legnagyobbrészt BIIUSINA-nak Matériaux czímű munkájában lerajzolt (XIX. 20—22.) okrugljaki fiatal példányokkal egyeznek, legfölebb némelyiknél a bordaszám valamivel nagyobb. A magasabb Cong, spinierista és Prosodacna Vutskitsi jellemezte szintben, illetve faciesben is megtaláltam Túron a 2. számú rétegben; az innen való anyagból ugyanis 3 példányát preparáltam ki. 2. Limnocardium scabriusculum F UCHS sp. 1870. Cardium scabriusculum FUCHS. — FUCHS : Die Fauna von Radmanest. P. 358. Taf. XV. Fig. 22—25. 1870. Cardium scabriusculum F UCHS . — F UCHS : Die Fauna von Tihany und Kúp. P. 540. és 547 1884. Limnocardium scabriusculum F UCHS . — L ÖRENTHEY : Szegzárd, Nagy-Mányok u. Árpád. P. 92. 1903. » » » —ANDRUSSOFF: Brackwasscrcardiden.P. 30.T.II.F. 1—2a 1904. » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 68. lap. A pikkelyes bordájú limnocardium-oknak e faját ANDRUSSOFF a prionophorummal együtt a nem tátongó alakokhoz sorolja. F UCHS a leírásában azt írja: «ein wenig klaffend», ezzel szemben az én példányaim arról győznek meg, hogy elég erősen tátongó, amennyiben a nyílás átmérője egy teknőnél 2 mm. s így nem lehet a nem tátongó alakok közé sorolni. Lelethely: A Balaton mellékéről e fajt csakis F UCHS említi Tihanyból egyetlen példány alapján. Nekem Fonyódon, a Fonyódhegy alján sikerült 15 példányt gyűjteni. E típusos példányok többnyire töredékek, csak néhány ép példányt gyűjtöttem, melyeknek hosszátmérője 5—6 mm., csak egy példányom van, mely minden eddig ismert példánynál nagyobb, amennyiben a hosszátmérője 16 mm., míg az eddig ismerteké csak legfölebb 12 volt. Ez alak tátongóbb is az eddig ismerteknél. 3. Limnocardium secans F UCHS sp. 1870. Cardium secans FUCHS. — FUCHS : Fauna von Radmanest. P. 365. Taf. XV. Fig. 29—31. 1870. » » » — FUCHS : Fauna von Tihany und Kúp. P. 540. 1903. Limnocardium secans FUCHS. — ANDRUSSOFF: Brackwassercardiden. P. 36. Taf. III. Fig. 1—2. 1904. » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 69. lap. Ezt a tátongó alakot először F UCHS említi Tihanyból. HALAVÁTS a Balatonmellékén nem gyűjtötte. Én a tihanyi Fehérpart rétegeiben és a Fonyódhegy alsó rétegében több példányát gyűjtöttem, melyeket azonban csak kifejlődött példányok alapján lehet meghatározni, mivel fiatal korban teljesen egyezik a fiatal apertum MüNST.-al, amennyiben ennek a bordái is élesek Lelethely: A tihanyi Fehérpart alsó (I.) rétegében 3 teljesen ép példányt és háromnak a töredékét, a felső (III.) rétegben pedig 3 töredékes példányt gyűjtőt-
