A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
20 A da tok a, balatonmellék i pannóniai koiú rétegek faunájához. 20 14. ümeg (Zala vármegye). 1902 nyarán LÓCZY tanár úr társaságában, a Balaton környékén tett kőrútunk alkalmával, eljutottunk Sümegre. Itt a várostól DNy-ra a felső-krétakorú márgákon, hyppuriteses és exogyrás-meszeken a pannóniai emeletnek csillámdús, homokos kék agyagrétege fekszik, melybe helyenként vékonyan finomabb és durvább homokpadok települnek. Ez agyagot itt téglaégetésre használják s így több bányában föl van tárva. Az egész képződmény meddőnek tetszik, csak hosszabb keresés után sikerült benne néhány közelebbről meg nem határozható Limnocardium sp. és Congeria sp. töredékeit, valamint egy a Valenciennesia Reussi NEUM.-ra valló Valenciennesia sp. töredékét és egy jó megtartású Pisidium Krambergeri BRUS. példányt gyűjtenünk. Ilyen hiányos kövületekből nem lehet megállapítani, hogy e képződmény a pannóniai emeletnek mely szintjébe tartozik, én azonban mindabból, a mit láttam, a felső-pannoniai emelet Congeria rhomboidea-svÁnt]ébc volnék hajlandó beosztani. 15. Öcs (Zala vármegye). öcs Zala vármegyei helység, mint pannóniai képződmények lelethelye régóta ismeretes. STÄCHE említi már e képződményt. 1 Később BÖCKH 2 körülbelül ugyanonnan, ahol én is az anyagomat gyűjtöttem t. i. Öcs helységnek északkeleti végén a szőlőkertek szélén «mésztartalmú agyagból» a következő nyolez fajt említi: Cardium (conjungens ?), Congeria Basteroti DESH., Pleurocera Schwabenaui FUCHS, Mel. Sturii FUCHS, Planorbis cornu BRONG., Pl. cfr. aplanatus THOM., Helix subcarinata BK. és Helix robusta REUSS. Egy pár lépésnyire innen egy árokból a következő 5 fajt sorolja föl: Melanopsis Sturii FUCHS, Mel. cfr. decollata STOL., Planorbis cornu BKONG. Helix Reinensis GOB . és Helix robusta REUSS. HALAVÁTS LÓCZY nyomán közli e környék geologiai szelvényét és a pannóniai képződményeknek ugyancsak a falu keleti végén a temető alatti gödrökben való előfordulását. Innen ő a következő 12 fajt ismerteti: Limmaea minima HALAV. (gy.), Planorbis cornu BRONG. (i. gy ), PL bakonicus HALAV. (gy.), Pl. Krambergeri HALAV. (gy.), Limax crassitesta REUSS (gy.), Helix bakonicus HALAV. (gy.), Helix Fuchsii HALAV. (I. p.), Pupa callosa REUSS (I. gy.), P. Öcsensis HALAV. (gy.), P. Berthae HALAV. (gy.), P. minulissima HALAV. (r.) és Clausilia sp. (i. r.). A végén azt mondja HALAVÁTS: «ezt a mésztufás agyagot már STÄCHE G. és BÖCKH J. is említi olyan fajokat sorolván ki belőle, melyeknek alapján ezt az anyagot inkább diluvialis korúnak lehetne tartani. Azonban már ők határozottan pontusi korúnak mondják.» 1 Kurze Uebersicht der jüngeren Tertiärschichtcn des Bakonycr Inselgebirges; Jahrb. d. k. k. geol. R A. Bd. XII. p. 125. 1861. 2 A Bakony déli részének földtani viszonyai II. rész; Földtani Intézet Évkönyve. III. köt. 83. lap 1874. 3 A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. 22. lap. 1902.
