A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
70 A balatonmelléki / l ontusi korú rétegek faunája.. 126 2. a Congeria Partschi és Melanopsis Martiniana, 3. a Congeria subglobosa és Melanopsis vindobonensis tartalmú rétegek. Az egészet aztán a belveder-kavics borítja. Vagyis Wienbcn a pontusi kor kezdetén olyan természetű vízből rakódtak le e rétegek, melyben az elegyes vízben élő alakokhoz édesvízi fajok is (a melanopsisok) sorakoznak, a miből azt következtethetjük, hogy a tóba nagyobb folyóvíz torkollott. Ez a folyóvíz — a Duna — aztán, a mikor a fentebbi üledék képződése után a víz a wieni öbölből elfolyt, s ez szárazfölddé lett, árterén és medrében lerakta a belveder-kavicsot. Hogy mikor történt ez ? arról a belveder-kavicsban talált emlősállat-maradványok tanúskodnak, mely idő a középső-pontusi kornak felel meg. Az a körülmény, hogy benne eddig a Mastodon Arveruensis-t nem találták, már a felsőpontusi emelet korát is kizárja, még inkább a levantei korúságot. Ily viszonyok között — szerény véleményem szerint — még a levantei kornál is fiatalabbnak nézni a belveder-kavicsot nem lehet, újabban nem is tekintik már annak, minek következtében aztán a «trák emelet» (Thracische Stufe) fogalma magától szűnik meg. A magyar birodalom nagy medenczéjében a bécsi öböl pontusi korú rétegeivel egykorú üledék számos helyről ismeretes, csakhogy itt e rétegcsoportnak olyképen való osztályozása, mint azt FUCHS Wienben megcselekedte, nem sikerül, mert a Congeria Hó'rnesi, C. subglobosa, C. Partsclii rendszerint együtt találtatott, így Sopronban, Zemenyén a Lajta-hegységben, Szent-Eleken (Vas m.), Tapolczán (Zala m.), tehát a wieni öböllel szomszédos területen már. A Congeria Partscki és C. subglobosa Hadadon, Perecsényen, Tótfalun, Szilágy-Somlyón (Szilágy m.), Tinyén (Pest m.), Nikolinczén (Krassó m.), Markuseveczen, Ripanjon (Horvátország) együtt gyűjthető. A C. Hörnesi Budapesten (rákosi és kőbányai téglavetők) egyedül fordul elő a melanopsisok nélkül. A Melanopsis (Lyrcaea) Martiniana, M. vindobonensis, ritkábban a M. impressa társaságában is együtt fordul elő nálunk és pedig a fentebbi congeriákkal együtt is, pl. Szt-Eleken (Vas m.), Sopronban (Sopron m.), Kupon (Veszprém m.), Perecsényen (Szilágy m.), Markuseveczen (Horvátország); — de sok esetben ezek nélkül, más fajok társaságában pl. Darufalván (Vas m.), Pécsett (Baranya m.), TótGyörkön (Pest m.), Peremartonop (Veszprém ni.), Szócsányon, Vercserován (Krassó m.), Nadalbest, Bogyestan (Afáid^Sí.), Zágráb vidékén Luksiczon; — úgy hogy ez igen elterjedt szintáj, mely az alsó-pontusi emelet édesvízi fáciesét képviseli. A bécsi öbölben a szarmata és pontusi üledék között nagyobb hézag van, a mikor a medencze ez a része szárazföld volt, s mely időben a pontusi üledékek egyrésze elmosatott és csak később került víz alá. 1 Ily közbelső időben képződött az a réteg, melyben Mödlingnél a pikermi ősemlősök kerültek elő. 3 Nálunk azonban ezen idősebb korban is víz borította a medenczét s fossziliákat tartalmazó rétegek rakódtak le. Ilyen mélyebb réteg a Pinkafőn, Gyimótfalván (Vas m.), Szilágy, Szabolcs, Versend, Somogy, Nagy-PIertelenden (Baranya m.), Vercserován, Csukicson (Krassó 1 R. HOERNES : Die vorpontische Erosion; Sitzber. d. k. Akad. d. Wiss. Ntw. Cl. Bd. CIX, Abth. I, pag. 811. 2 VACEK M.: lieber Säugcthierreste der Pikefmifauna von Eichkogel bei Mödling; Jahrb. d. k. k. geol. R.-Anst. Rd. L, pag. 169.
