A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. 67 Limnaea minimet HALAV. Planorbis cornu BRUG. Planorbis grandis HALAV. Ancylus hungaricus BRUS. Helix bakonicus HALAV. » bakonicus HALAV. Krambergeri HALAV. subptychopliorus HALAV. » Fuchsi HALAV. Pupa callosa Ruuss. » Chara-magvak. E fauna javarészben apró, köztük sok csak néhány milliméter nagy, alakokból áll. Az eló'ző csoportból néhány faj még átjön ide, de ezek legtöbbje kisebb és vékonyabb héjú, mint az ott előfordulók A fauna javarészét azonban olyan fajok képezik, melyek az előző rétegcsoportokban még nem szerepellek, sőt szárazföldi alakok is társulnak hozzájok. A fauna ezen jellegéből az következik; hogy a balatonmelléki pontusi korú üledéknek ez a felső rétegcsoportja sekély édesvízből rakódott le, vagyis, hogy a tó vize ezen fiatalabb korban kiédesedett; és a szénképződés föltételei is már, bár kis mértékben, megvoltak. A rétegsort édesvízi mészkő zárja be, mely Kenesénél, a dombok tetején van meg az elébb tárgyalt rétegek fedőjében. 5. Elszigetelve az eddig tárgyalt pontusi korú üledék balatonmelléki elterjedésétől, a Bakony ÉNy-i lejtőjén, Nagy-Vázsony és Öcs környékén is vannak pontusi üledékek; sötétszinű és tufás agyagrétegek, melyeket édesvízi mész fed, s a melyekből a következő fauna került elő: Valvata (Aphanotylus) kupensis FUCHS Helix bakonicus HALAV. Limnaea minima HALAV. » Fuchsi HALAV. Planoi-bis cornu BRUG. Pupa callosa REÜSS » bakotiicus HALAV. » öcsensis HALAV. E faunát összehasonlítva a kenesei Fancséroldal s a vele egykorú rétegek faunájával, azt látjuk, hogy itt hiányoznak azok az alakok, melyek az idősebb rétegekj faunájából átjöttek ott, de az ott újonnan megjelenő fajok itt is megvannak, sőt még a társaság meg is szaporodott hasonló jellegű alakokkal. A fajok nagy számának közössége a két üledék egykorúságára vall. A nagy-vázsonyi és öcsi fauna vízben élő fajai semmi kétséget sem hagynak aziránt, hogy e rétegek édesvízben, és pedig — tekintettel a szárazföldi fajok nagy mennyiségére — sekély vizű turjánban üllepedtek le. Az édesvízi fajok föntartási állapota teljesen ugyanaz, mint a szárazföldieké. Mindkettő kitűnő föntartási állapotban van. A föntartási állapot tehát kizárja azt, hogy a szárazföldi alakokat valamelyes áram «bemosta». Különben azt a problémát: hogy kerülnek édesvízi faunába szárazföldi alakok, egyik korábbi közleményemben 1 már megoldottam a természetben tett tapasztalataim alapján. Ugyanis e két fauna egy és ugyanazon időben egymás felett él: a vízben az édesvízi, a vízben 1 Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai; A m. kir. földt. int. évk. XI. k., Krambergeri HALAV. Limax crassitesta REUSS » » Berthae HALAV. 7>iinutissima HARTM. Claissilia sp. 123. lap. 5*
