A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
62 arra, hogy sztratigrafiai nevek később többé-kevésbbé megváltozott fogalommal használtatnak, mint azt az elnevező alkalmazta. Föltéve továbbá, de meg nem engedve azt, hogy tényleg szükség lenne a szóban forgó rétegcsoportnak új nevet adni: még ebben az esetben sem pártolnám a «pannóniai» nevet, nemcsak azért, mert e rétegek nemcsak a Provincia pannonia területén, hanem a Provincia moesia és Provincia dacia-ban is konstatálhatók, hanem főleg azért, mert a XX. században tán leszokhatnánk már a középkorból eredő görögösködő-romaiaskodóságról. Ha valaki, bizonyára én, ki szabad perczeimben érdeklődőm a történet és archeologia iránt, nagy tisztelettel vagyok a görögrómai kultura iránt, mely a mienknek is alapja. De mi ezt a kulturát nem közvetlenül, hanem a Nyugat átformált alakjában vettük át, s ekkép annak tradícióit nincs okunk még a XX. században is ápolni. A mi még megjárta a XIX. század első felében is, azt bátran mellőzhetjük ma már. * A Balaton környékén a pontusi korú üledék javarészben agyag és homokrétegek váltakozásából áll, melyhez Keszthely vidékén és a somogyi parton vastag homokkőrétegek csatlakoznak. Fonyódon a homok felső részében bazalt-bombák fordulnak elő, 1 Tihanyon pedig bazalt-konglomerát és tufa alkotja a rétegsorozat felső részét, míg Kenese, Kap'olcs, Nagy-Vázsony és Öcs környékén édesvízi mészkő a bazalttufa alatti legfelsőbb tag. Végül megemlítendő még, hogy az üledék felső részében egy vagy két vékony, elszenesedett növényi maradványokat tartalmazó fekete agyagréteg is fordul elő, jelezve a rétegsorban azt a szintet, melybe a Várpalotán 7 mm vastagságban jelentkező lignittelep tartozik. E rétegkomplexus számos rétege tartalmaz fossziliákat a Balaton mellékén, melyeknek egymásutánja a helyszínén konstatálható úgy, hogy ennek alapján több (helyi) szintet különböztethetni meg, melyek a faunák lassú megváltozásának folytonos lánczszemei s a balatonmelléki pontusi üledék sztratigrafiáját szilárd alapra helyezik. E tekintetben Tihany és Kenese környékének rétegei igen fontosak, mert mindkét helyen több fossziliás réteg van, melyeknek egymásutánja azokban a függélyesen lemetszett hatalmas falakon, melyek a tó partján égnek merednek, jól megállapítható. Ha aztán ezen rétegeknek a helyszínén megállapított egymásutánjához hozzáadjuk az egyes fossziliás rétegekből gyűjtött, s az I. részben részletesen fölsorolt faunákat, illetőleg az ezekből levont tanulságokat: alulról fölfelé haladva, a következő rétegsorozatot állapíthatjuk meg: 1. A legmélyebb rétegnek a Vörös-Berénytől ÉK-re, a Fűzfő-majortól É-ra levő dombon jelentkező azt a réteget kell tekinteni, melyből dr. Lóczv L. a Melanopsis Martiniana FÉR. házakat gyűjtötte. Ez a csigafaj úgy hazánkban, mint a bécsi medenczében igen gyakori és a részletes tanulmányokból már rég bebizonyodott, hogy a pontusi kor üledékének legmélyebb rétegeiben fordul elő csak, úgy hogy egyik jól jellegzett szintjét képezi az a réteg, a melyből ez a faj a M. vindoboncnsis FUCHS társaságában gyűjthető. 1 LÓCZY L. kétségesnek tartja, hogy ez a homok még pontusi és inkább aeolikus eredetű plioczén vagy ó-diluviális korúnak tekinti.
