A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája
A balatonmelléki / lontusi korú rétegek faunája.. 126 részét sűrű, egyenlőtlen, finom, de nagyító alatt határozott, kissé ferdén konczentrikus növedékvonalak fedik. A jobb széle felé a héj lassan megvékonyodik, bal széle azonban tetemesen vastagabb marad és mellső felén keskeny, elég mély barázda van rajta. A csak kevéssé homorú alsó oldalán, különösen hátulsó részén, szabálytalan hosszúkás mélyedések vannak. A fosszilis héjak áttetszők és sötétsárgák». Ez a leírás, valamint a rajz is, teljesen illik azokra a példányokra, melyek a felső-pontusi emelet édesvízi fácieséből Nagy-Vázsonyon (1 pélcl.) és Öcsön (6 péld.) kerültek elő, minek következtében e fajjal azonosítom őket. GENUS : H e 1 i x LINNÉ. Helix bctkonicns n. sp. 111. tábla, 7. ábra. Háza majdnem gömbalakú; alacsony spiráját öt kerek kanyarulat alkotja, melyeket mély varrat választ el egymástól. A kanyarulatok simák, s csak a növedékvonalak borítják. Nyílása ferdén helyezkedett, félhold alakú; a belső ajak vékony, de jól határolt lepelként borítja az előző kanyarulatot, a külső éles, kissé kikunkorodó. A lerajzolt példány szélessége 18 magassága ..... 13 , nfm. E fajt eddig a H. subcarinatus A. BRAUN-nal azonosították, daczára, hogy SANDBERGER F. (Die Land- und Süsswasser-Conchylien der Vorwelt, pag. 675) már régen kimutatta, hogy azzal nem azonosítható, hanem új faj. A többi eddig ismert plioczénkori helixtől is jól megkülönböztethető részben nagysága, részben pedig termetének elütő volta által Öcsön a felső-pontusi emelet édesvízi faciesét képviselő tufás agyagban és a fölötte levő édesvízi mészben gyakori, s jól föntartott példányokban gyűjthető. E fajjal azonosítom a Kenesén, a Fancséroldal 1. és 2. s 2. és 3. sz. rétege közötti kék agyagból, valamint a Balatonfő-Kajáron a Déli Vasút aligai bevágásából előkerült kevésbbé jól föntartott példányokat is. Helix Fuchsi n. sp. III. tábla, 8. ábra. Háza kicsiny, alacsony kúp alakú, négy mérsékelten növekedő domború kanyarulatból áll, melyeket mély varrat választ el egymástól. Spirája alacsony. A ház felülete sima, csak a növedékvonalak látszanak rajta. Nyílása kerek, a belső ajak csak kis részben borítja az előző kanyarulatot, a külső erősen kikunkorodó. Köldöke tág, mély. A lerajzolt példány átmérője 2 5 Öcsön, a felső-pontusi emelet édesvízi fácieséből csak a lerajzolt egyetlen példánya került elő, mely már kicsiségénél fogva teljesen különbözik az eddig ismert helix-fajoktól.
