A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Arthaber Gusztáv: A déli Bakony werfeni rétegeiből és kagylómeszéből származó új cephalopoda-faunájának revíziója
20 A Déli-Bakony werfenii ét egeinek és kagyló meszének új cepha lopoda-leletei. 23 Ceratites ecarinatus HAUER. I. tábla, 4 a, b. ábrák. Leghosszabb átmérője Az utolsó kanyarulat magassága a végen » » » szélessége » Köldökátmérője 15 5 » 6 » 6 » Az előttem levő egy példány ezen fajnak fiatalkori állapotát mutatja, a melynek lakókamrája és héja részben megmaradt. Kanyarulatai duzzadtak; legszélesebbek az oldalbütykök tájékán, az oldalmagasság 3/ 4-e fölött, a fiatalabb kanyarulatokon ellenben a köldök tájékán. A díszítés az utolsó kanyarulaton teljesen kifejlett és erős, egyszerű, sugaras bordákból áll, a melyek a lelapuló köldökfalból emelkednek ki és az elmosódó köldökperemen bütykös megvastagodást viselnek ; az oldalbütykök hegyesek és az oldal 3/ i magassága fölött ülnek; a marginális peremen harmadik bütyök-spirális következik, a melynek egyénei a külső rész középvonala felé, kissé ferdén meg vannak nyújtva; ez laposan boltozott és gyönge, vonalas duzzadást mutat. A külső résztől kiindulva a főbordák közé kissé gyengébb közti-bordák illeszkednek be, a melyek ugyanolyan erős szegély- és oldalbütyköket viselnek, mint a főbordák, a köldöktájon azonban elenyésznek. A Ceratites ecarinatus azon erős bordájú és bütykös típusok alakcsoportjába tartozik, a melyet HAUER 1 a Ceratites bosnensis csoportjának nevezett és a mely csoport a Ceratites-jelleget már csak csekély mértékben viseli. Díszítésük már a ladini-emelet bizonyos mélyen álló trachyceratáira emlékeztet, a melyeket MOJSISOVICS E. már protrachyceras-oknak nevezett; így például a Protrachyceras Reitzi, Protr. recubariense; másrészt ezek szorosan csatlakoznak a fiatalabb, alsó-ladini ceratitesek-hez, mint a Ceratites Felső-Orsensis STÜRZB. és a Ceratites hungaricus MOJS. fajokhoz. A varratot nem szabadítottam ki, mert ezt az egyetlen példányt nem akartam ezért koczkáztatni. Termőhelye: Hajmáskér, Berekhegy. Legyen szabad néhány általános megjegyzést ide csatolnom. Az alpesi triász azon típusai, a melyeket évek hosszú során «Ceratites» gyanánt határoztunk meg, olyan nagy alaktemérdekséget ölelnek fel, hogy ma már azzal a kevés formacsoporttal, a melyeket eddigelé elkülönítettek, nehezen érhetjük be. Én ugyan készülök az alpesi triász ceratiteseit feldolgozni, olyan módon, mint ez a germán formákkal történt, valamint a Tethis és az arktikus-pacifikus vidék ceratites-alakjainak összefoglalására is gondolok, a nélkül azonban, hogy megfigyeléseimet ez irányban már befejezettnek tekinthetném. Csupán a mediterran vidék alpesi kagylómeszének ceratitesei, a legkülönbö1 Cephalopoden aus der Trias von Bosnien II; Denkschriften d. k. Akad. der Wiss. math, nat. Cl. 53. kötet, 18. oldal, 1896
