A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Arthaber Gusztáv: A déli Bakony werfeni rétegeiből és kagylómeszéből származó új cephalopoda-faunájának revíziója

A Déli-Bakony werteni-rétegeinek és kagylómeszének új ceplialopoda-leletei. 19 Ezeken az alakokon a karélyvonalak és a formák gyakori változandósága eltilt attól, hogy minden csekély különbségből új fajt csináljunk. A magyar fajt a WAAGEN­féle Proptychites discoides (Ceraiite-limestone XX. tábla, 1., 2. ábra, helyesebben Aspidites-nek nevezendő) alaktól semmiesetre sem választanám el, a melyhez két­ségkívül közel áll. 1 Az Aspidites discoides WAAGEN sp. (I. tábla, 2 a—c. ábrák) az Aspidites eurasiaticus nov. spec, fajnál jóval vastagabb, különösen külső része leke­rekített és széles, és csak sejthetően kétélű. 2 Azonkívül a csak Indiában található fajokon a külső karély szélesebb, a második oldalnyereg sokkal mélyebben besü­lyedt és a segélyágak erősebben fejlettek. Hogy Indiában és Európában hasonló fajok jelentkeznek, ez részben a facies hasonlóságában gyökerezik; a campilei rétegek Felső-Örsnél, a Bakonyban szintén meszes márga gyanánt fejlődtek ki.» Ezekhez a megjegyzésekhez csak annyit óhajtok hozzáfűzni, hogy a Meekoceras caprilense karélyvonalait MOJSISOVICS (Cephalop. Medit. Triasprovinz XXIX. tábla, 5. ábra) tévesen rekonstruálta, a miként ezt a BITTNER-féle (Jahrb. d. k. k. geol. R.-A. 48. kötet, XIV. tábla, 17., 18. ábráin) ábrázolásokból, a melyek jobb pél­dányok után készültek, most már biztosan tudjuk. Ezekből kitűnik, hogy az Alpok werfeni-szintjéből való »Meekoceras»-nak fogazatlan karélyai vannak, éppen ezért nem lehet a HYATT értelmében vett 3 Meekoceras. Ezért, mint ezen alpesi faj leg­közelebbi rokonai, azok az alakok jöhetnek szóba — a mit egyszer már hangoz­tattam 1 és később BITTNER (id. h.) is ismételt — a melyeket WAAGEN 5 Kyma­titinek alatt foglalt össze, és a melyekhez a felső-reiílingi kagylómészből való Proavites-nem is tartozik. Termőhelye : Felső-Örs legfelső werfeni-szintje, a honnét egy töredék került ki. Dinariies Laczkói ARTH. I. tábla, 3 a—c. ábrák. Leghosszabb átmérője 28 Kanyarulatának magassága a lakókamra végén . . 9 » » vastagsága » » » 8 » Köldökátmérője 13 » Ez az érdekes faj, sajnos, csak egyetlen, töredékes példányban van meg. Kanyarulatai kezdetben szélesebbek, mint magasak ; a 3 magasságtól kezdve azonban lassankint megfordul ez a viszony és a lerajzolt példány, lakókamrája végén, kissé magasabb, mint szélesebb. A belső kanyarulatok simáknak látszanak, vagy legalább is az egyik ilyen darab semmiféle díszítést nem mutat, a mi csak az utolsóelőtti (?) vagy az utolsó kanyarulaton jelenik meg. Radiálisan futó gyér bordái vannak, a melyek a lekere­1 Az összehasonlításhoz több példány van ebből előttem. 2 Ez a kétélűség WAAGEN ábrázolásában alig tűnik ki, a mi azonban eredeti példányának kedvezőtlen megtartásából ered. 3 HAYDEN : 12. Ann Report of the U. St. Geol. and Geogr. Surv. of the Territories. Explo­ration of Wyoming and Idaho Part I. 1878. — WHYTE'S Report. Nr. 5, pag. 112. 4 ARTHABER : Cephalopodenfauna d. Reiflinger Kalke; Beiträge z. Geol. u. Pal. Bd. X, p. 103. 5 WAAGEN : Salt Range Fossils; Vol II. Fossils from the Ceratite formation 204. és köv. 1. 63*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom