A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Arthaber Gusztáv: A déli Bakony werfeni rétegeiből és kagylómeszéből származó új cephalopoda-faunájának revíziója
16 A Déli-Bakony wer fenii ét egeinek és kagyló meszének új cepha lopoda-leletei. 16 Hottostaudenhof, Hidegkú t—R ecsekhegy, Balaton füre d—T a m á shegy és Szákahegy, Mencs hely—Csertető, a mely helyeket a következő biztosan meghatározott tipusok jellemzik : Ceratites trinodosus MOJS. » aviticus MOJS. cordevolicus MOJS. Beyrichi MOJS. subnodosus MOJS. Balatonites Zitteli MOJS. » transfuga ARTH. » Doris ARTH. » egregius ARTH. » lineatus ARTH. » Corvini ARTH. Pleuronautilus Balatonites hystrix ARTH. » Haueri ARTH. » jubiláns ARTH. Hungarites Arthaberi DIEN. Ptychites flexuosus MOJS. » gibbus BEN. » opulentus MOJS. » acutus MOJS. Oppeli MOJS. Pleuronautilus crassescens var. jugulatus ARTH. ambiguus ARTH. A másik kőzetváltozat világos, sárgás, valamint sárga- és barnavörös szilárd, többnyire kissé homokos meszekből áll és sokkal ritkábban található; lelőhelyeik: Hajmáskér — Berekhegy és Örshegy, Bar nag — Kis-Erdő és Vöröstó— Bar nag közti erdőhatár. Ezeket a következő fauna jellemzi: Dinarites Laczkói ARTH. Ceratites trinodosus MOJS. » aviticus MOJS. » ecarinatus HAUER. » ellipticus HAUER. » subnodosus MOJS. perauritus DIEN. » Lóczyi ARTH. Atractites B Ceratites conspicuus DIEN . sp. Longobardites breguzzanus MOJS. Hungarites Emiliae MOJS. Norites Dieneri ARTH. Ptychites flexuosus MOJS. » gibbus BEN. » acutus MOJS. » Oppeli MOJS. Böckhi STÜRZB. Mindkét telepben csak a következő fajok közösek: Ceratites trinodosus, C. aviticus, C. subnodosus, Ptychites flexuosus, Pt. gibbus, Pt. acutus, Pt. Oppeli. A mélyebb telepet, a miként már föntebb is hangoztattam, a reiflingi Balatonitesek föllépése jellemzi, míg a magasabb telepben fiatalabb tipusok kerülnek előtérbe, mint a Hungarites Emiliae, Atractites Böckhi, valamint olyan új formák, a melyek szintén valamivel fiatalabb képűek. Ezen csoporton belül, valamivel fiatalabban szintezendő hely, a Hajmáské r— Berekhegy, a melynek faunája a legmagasabb helyzetű, s a melyet — miként föntebb láttuk — határképződésnek kell tekintenünk, a mely eddigelé még sehol sem mutatkozott oly világosan. Csak a boszniai Han-Bulog és Haliluci kagylómeszében tételezhetünk föl helyenkint hasonló magas réteget, minthogy onnét ismerünk oly sokféle különös tipust, a melyek nagyobbrészt inkább a fiatalabb, mint az idősebb alakokhoz csatlakoznak.
