A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
80 A déli Ba kony jura rétegei. Coeloceras Mortilleti MGH. sp. 1881. Ammonites (Stephanoceras) Mortilleti MENEGHINI: FOSS. d. Medolo p. 21. Tav. V. Fig. 1. 2. Tav. VI. Fig. 7. 1900. Coeloceras Mortilleti MGH. — FUCINI: Amm. d. Lias m. d. App. centr. p. 97. Tav. 13. Fig. 11. 1905. » » » » Cefalopod. liass. d. Mte. d. Cetona. P. V. pag. 116. Tav. VI. Fig. 10. Átmérő: 130 mm Ut. kany. magassága: 18% Köldökbőség: 65 % » » szélessége: 22 % Jól megtartott példány, a mely mindenben teljesen egyezik a faj típusával. Coeloceras nov. sp. ind. Ebből az alakból csak töredék került elő. A kanyarulatok alakja magasabb mint széles, az oldalak gyengén domborúak, külső oldala lekerekített. Felületét sűrűen álló, el nem ágazó bordák borítják; ez a bordázat a C. Mortilleti MGH. sp.-re emlékeztet, de a kanyarulatalak eltér ettől. Közel hasonló még a C. praecarium BETT , néven leírt töredék is, de ennek a kanyarulatai keskenyebbek. Coeloceras italicum MGH. sp. 1905. Coeloceras italicum MGH. — FUCINI: Cefal. liass. ... P. V. p. 115. Tav. VI. Fig. 11—14. (1. itt az előző irodalmat). A: 57 mm. M: 23% K: 56% Sz: 23 % Az anyagunkban levő egyetlen úrkúti példány kissé kopott ugyan, de biztosan felismerhető s FUCINI leírásával kétségtelenül azonosítható. BELEMNOIDEA. Atractites italicus MICH . sp. 1867—81. Aulacoceras orthoceropsis MENEGHINI: FOSS. d. calc. rouge ammon. p. 139. 1893. Atractites sp. ind GEYER : Mittelliass. Cephalopoden. p. 65. Taf. IX. Fig. 3 a—c. 1896. » orthoceropsis FUCINI: Fauna d. Lias medio d. Mte. Calvi. p. 47. 1905. » italicus MICH. — FUCINI: Cefalop. liass. d. Mte. d. Cetona. P. V. p. 142. Tav. XI. Fig. 10—12. Az úrkúti faunában nagy mennyiségben, a szentgáli Tűzköveshegyen pedig három példányban kerültek elő ennek az alaknak különböző nagyságú phragmokon töredékei. Legnagyobb úrkúti példányunk átmérője 54 mm., ennek kamrái 32 mm. távolságban állanak egymástól. Példányaink általában kopottak, a siphó helye csak egy-két darabon látható. A tűzköveshegyi példányon a héj is megvan s ez sima, minden díszítés nélkül való. A kamrák növekedése igen lassú, az egy34. ábra. Coeloceras nov. sp. ind. kanyarulatalakj a. (Termész. nagys. fele.)
