A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
74 A déli Ba kony jura rétegei. AEGOCERATIDAE. Aegoceras (Deroceras) armatum Sow. sp. 1855. Ammonites armatus SOWERBY : Miner. Conch. T. I. p. 215. pl. 95. A: 62 mm. M: 22% K: 61 % Sz: 20% Mintegy öt-hat többé-kevésbbé töredékes példány van ebből az alakból nem a legjobb megtartásban. A lekerekített oblongum alakú kanyarulatok a külső peremen erős bütykökben végződő bordákat viselnek, a melyeknek száma egy kanyarulaton mintegy 28—30. HARPOCERATIDAE. Harpoceras (Cycloceras) Stahli OPP. sp. 1900. Cycloceras Stahli OPP. FUCINI, Amm. d. L. m. d. App. centr. p. 173. Tav. XXII. Fig. 2. (1. itt az előző irodalmat). A: 44 mm. M: 30% K:44% SZ: 22 % Ebből a fajból mintegy tíz többé-kevésbbé jól megtartott példány került elő az úrkúti rétegekből, a melyek a típussal jól azonosíthatók. Jellegeik azonban nincsenek olyan jól megtartva, hogy leírásra érdemesek lennének. Előfordul a szentgáli Tűzköveshegyen is. Harpoceras (Tropidoceras) sp. ind. A: 20 mm. K: 42% Egy erősen kopott példányt sorolunk ide a BÖCKH-féle gyűjtésből. Jellegeiből csak annyi látható, hogy az oldalakat bordák borítják, a melyek a külső oldal peremén megszűnnek s a külső oldal lekerekített, sima. Példányunk kissé emlékeztet a Tr. Stefanii Fuc-ra, 1 csakhogy nagyobb köldökbőség mellett lassabban növekedő alacsonyabb kanyarulatai vannak. Harpoceras (Grammoceras) Normannianum D'ORB sp. 1844. Ammonites Normannianus D'ORBIGNY, Pal. frang. r. 291. Pl. 88. 1885. Harpoceras » » — HAUG, Monogr. d. Harpoc. p. 610. 1905. Hildoceras » » — FUCINI, Cefalop. Hass. d. Mte. d. Cet. P. VII., p. 108. Tav. V. Fig. 1—5. Átmérő: 72 mm. Ut. kany. magass.: 36% Köldökbőség: 39% » » széless.: 20% Több, a faj típusával jól egyező példányunk van Úrkútról. 1 Amm. d. L. m. d. App. centr. p. 172. Tav. XXIII. Fig. 3.
