A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
70 A déli Ba kony jura rétegei. láthatók az egész alakon, a melyek az oldalakon legerősebbek s kifelé gyengülnek. Kamravarrata nem látszik elég jól, de a «fimbriatum» csoport jellegeit mutatja. Az elmondottak alapján példányunk helyét a L. fimbriatum Sow. sp. csoportján belül a L. sublineatum OPP. sp. és a L. amplum OPP. sp. mellett jelölhetjük ki. A kettő közül a L. sublineatum OPP. sp áll hozzá közelebb, csakhogy ez is szűkebb köldöktí, szélesebb kanyarulatai vannak, a melyeknek alakja — POMPECKJ 1 szerint — trapéz. A L. amplum OPP. sp. szintén szűkebb köldökű, kanyarulatai lekerekítettebbek s jóval szélesebbek. Ezenkívül a bordázottságban is eltér mindkét alak példányunktól. Hasonló alak még a L. Grohmanni H AU . sp. 2 is, csakhogy ez befűződései alapján egész más csoportba tartozik. (L. articulation Sow. sp csoportja.) A L. baconicum nov. sp. és L. amplum OPP sp. között levő hasonlatosság talán közeli rokonságra vezethető vissza. POMPECKJ 3 ugyanis említi, hogy a L. amplum OPP. sp. belső kanyarulatai közel köralakúak s csak később lesznek erősen szélesek. Vagyis fiatalabb példányoknál a kanyarulatok alakja a L. baconicum-ét jobban megközelíti. Ez a körülmény talán arra magyarázható, hogy az a doggerkorú L. amplum OPP. sp. a középső-liászkorú L. baconicum leszármazottja. 1 Rev. d. Amm. p. 124. 2 HAUER : Ceph. d. Lias d. NO-Alpen. p. 65. Tai. XXIII. Fig. 1-3. 3 L. c. p. 127.
