A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
54 A déli Ba kony jura rétegei. GEMMELARO «Ph. Meneghinh-jÉvei azonosítható, minden jellegében tanulmányozható példányunk van ebből a fajból. Már más helyen is reáutaltam ennek a fajnak a Ph. Lipoldi H AU . sp.-el való egyezéseire s arra az eredményre jutottam, hogy GEMMELARO faja a Ph. Lipoldi H AU . sp.-nek legföljebb csak varietása lehet. Most, hogy alkalmam van ezt a fajt is átvizsgálni, úgy látom, hogy GEMMELARO faja H AUER fajával teljesen azonosítható. G EYER a «Ph. Meneghini GEMM.»-ról a következőket mondja: 1 «. . . eine Art, deren Abtrennung von Ph. Lipoldi v. HAUER fast nicht gerechtfertigt werden kann, nachdem sich, abgesehen von der etwas stärkeren Wölbung der Seiten, nur insofern ein Unterschied ergibt, als bei Phyll. Meneghinii der Nabel mit dem Wachstum sich öffnet». Ugyancsak erről a fajról más helyen GEYER a következő módon nyilatkozik. 2 «Höchst wahrscheinlich stammt Ph. Meneghini G EMM . von dem unterliasischen Phyll. Lipoldi v. HAU. ab, dass sich äusserlich kaum von der erstgenannten unterscheiden lässt». Azok a jellegek, melyeket G EYER a két faj között fennálló eltérés gyanánt említ, nem állják meg helyüket, de még ha tényleg megvolnának is, akkor sem szolgálhatnak elkülönítés alapjául. A «Ph. Meneghini GEMM.» kanyarulatainak keresztmetszete a Ph. Lipoldi H AU . sp.-ével teljesen megegyezik: lekerekített, kerülékalak domború oldalakkal. G EYER szerint a «Ph. Meneghini GEMM. »-nál az oldalak domborúbbak. Példányomon ezt nem tapasztaltam, de G EYER ábráin sem észlelhető ez; a mennyiben azonban tényleg úgy volna, csakis egyéni fejlődésnek tudható be, mert a domborúbb oldalak H AUER Ph. Lipoldijának eredeti példányánál jóval nagyobb «Ph. Meneghini» példányokon észlelhető. Már pedig ez volna az egyetlen jelleg, a melyben eltérés észlelhető, mivel a kamra varratban és köldökbőségben mutatkozó különbség minimális. A "Ph. Meneghini» első oldallobusa csak csekélylyel mélyebb a Ph. Lipoldi H AU . sp.-énél. A kanyarulatok növekedési módjában szintén csak kisebbfokú eltérés van, a mennyiben a «Ph. Meneghini» kanyarulatai szélességben valamivel gyorsabban növekednek, mint a Ph. Lipoldi H AU sp.-nél. A köldökbőségben mutatkozó eltérés azért nem vehető figyelembe, mert a Ph. Lipoldi H AU sp. köldökbősége — mint másutt már kifejtettem 3 — nagyon tág határok között ingadozik. A kanyarulatok alakjában, növekedésében és kamravarratban mutatkozó csekély eltérések nem jogosíthatnak fel az elkülönítésre, mivel ez a szóbanforgó alakoknál nem lépi túl az egyéni fejlődés során esetleg beálló változások fokát. Azért tehát a «Ph. Meneghini GEMM.» a Ph. Lipoldi H AU . sp.-el kétségtelenül azonosítható, vagyis az utóbbi nemcsak az alsó liászban van meg, hanem a középső liászban is feltalálható. Phylloceras sp. ind. Átmérő 69 mm. 56 mm. Köldökbőség 12% 10% Utolsó kanyarulat magassága 56% 56% Utolsó kanyarulat szélessége 35% 36% Két példányt sorolunk ide, az egyik nagyon rossz megtartású. A kanyarulatok alakja elliptikus, az oldalak gyengén domborúak, köldökperem lekerekített. A 1 Ceph. d. Hierlatz. p. 220. 2 Mittelliass. Cephal. d. Schaíberges p. 42. 3 VADÁSZ: 1. c. p. 313.
