A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Arthaber Gusztáv: A déli Bakony werfeni rétegeiből és kagylómeszéből származó új cephalopoda-faunájának revíziója

A Déli-Bakony werfenii ét egeinek és kagyló meszének új cepha lopoda-leletei. 5 jobbára azonban ennél is több marginális, mint laterális tüskéje van. Tehát a legkedvezőtlenebb esetben (és éppen erről van itt szó) a különbség egyetlen perembütyökben van, a melylyel egyik fajnak kevesebb a bütyke! — A reiflingi példányon azonban (1. a 48. oldalt) 9 oldal- és 19 peremtüske van, ennélfogva ezt az alakot Ceratites trinodosus-nak kell tekintenünk. Minthogy azonban a C. trinodosus nem léphet föl a C. binodosus zónájában, azért az egész faunát magasabb szintbe kell helyezni és ebben a régebbi tipusok aránylag nagy számát azzal magyarázhatnók meg, hogy úgy a werfeni-, mint a mélyebb kagylómész-szint eddigelé csak a Déli-Alpokban találtatott uralkodóan cephalopoda-tartalmúnak. Minthogy az északalpesi werfeni cephalopodafauna a délalpesihez képest szegény, a mélyebb kagylómész-szintet pedig a cephalopoda-faciesben eddigelé sohasem találták meg az Északi-Alpokban, így tehát azt vélhetnők, hogy a régebbi, délalpesi tipusok az Északi-Alpokban csak a magasabb szintben jelennek meg. A miért is vessünk számot azzal, hogy Gr oss- Re i f 1 i n g cephalopoda-faunája az Alpoknak régi értelemben vett felső kagyló meszéhez vagy a Ceratites trinodosus zónájához tartozik.