A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
26 A déli Ba kony jura rétegei. teli márgának keletkezési helyét csendes vizű, a partoktól távolabb fekvő mélyebb részekben jelöljük ki. Sztratigrafiai helyének megállapításánál a Belemnites cfr. tripartitus SCHL. és az aptychusokat kell tekintetbe vennünk, a melyek a németországi felső-liász s-ban jönnek elő. A kövületek között levő Oxynoticeras sp erősen emlékeztet az 0. serrodens Qu. sp.-re, a mely pedig már a zétába tartozik. A phyllocerasok csak a felső liász kort erősítik, de közelebbi szintet nem jelölnek. Minthogy a faunulában előforduló alakok főként a felső liász alsó részére jellemzők, azért a márga korát is ezek szabják meg. A felső liász alsó részét azonban a posidonomyás mészkő foglalja el, azért a kovasavas márga a felső részbe, a H. bifrous Sow. sp. szintjébe sorolandó. Legnagyobb elterjedése a szentgáli Tűzköveshegyen van Gombás pusztánál, de kis foltban megvan Úrkúton is a falu közepén az út D-i oldalán és Ohutánál az út K-i oldalán. Kibukkanik még kis darabon a Csingervölgyben is az eocén alól, de ez a pont már terepünkről kiesik. Valószínűleg innen valók POCTA ajkai «márgameszei». 10. Tithon. A felső liász márgák leülepedésével megszakított jurasorozat a déli Bakonyban vörös, rózsaszínű vagy sárga tömött símatörésű mészkövekkel záródik le. Ezek a mészkövek helyenként breccsiás szövetűek s az idősebb rétegek apró darabjait tartalmazzák. Különösen szembetűnők a mangános zárványok, a melyek a középső liászból származnak és fehér sávok, foltok, a melyek valószínűleg a márga anyagából valók. Vékony csiszolatában közelebbről fel nem ismerhető spongiatűkön kívül egy Dentalina sp.-t észleltem. Makrofaunájából BöCKH-nél a következő fajok vannak említve (33. old.): Col'ly rites Verneuilli COTT. ? Aptychus lamellosus OPP. Rhynchonella tatrica ZEUSCHN. Phylloceras silesiacum OPP. sp. Terebratula diphya F. C. sp. Belemnites sp. ? Aptychus Beyrichi OPP. Ezek alapján BÖCKH a szóbanforgó rétegeket az al.SÓ-tithonba helyezi, a mit az újabban gyűjtött következő kövületek is megerősítenek: Hemicidaris Zignoi COTT. Waldheimia cfr. pinguicula ZITT. Terebratida Bouéi ZEUSCHN. Placunopsis sp. cfr. simplicissima ZEUSCHN. Pecten sp. (cfr. rogoznicensis ZITT.) plamdata ZEUSCHN. Haploceras cfr. Staszcyi ZITT. cfr. Haidingeri H OHEN. Perisphinctes cfr. Lorioli ZITT. capillata ZITT. » cfr. eudichotoma ZITT. Ezzel a faunával megállapítottnak vehetjük rétegeink sekélytengeri voltát is a liász felső részébe tartozó mélyebbtengeri üledékekkel szemben. A tithon területünkön három kis foltban található: a szentgáli Tűzköveshegy ÉNy-i oldalán, a Kakastarajra vezető út mellett a Keringetés legelőn és a Kakastarajvölgy Ny-i oldalán.
