A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
22 A déli Ba kony jura rétegei. grafiai helyzetének megállapításához a kulcsot s e szerint ezeket a rétegeket az Am. margaritatus-szint felső határára kell tennünk. A déli Bakony középső liász-korú czefalopodás mészkövei tehát az Amaltheus margaritatus MONTF. sp. által jellemezett szintnek legmélyebb és legmagasabb részét képviselik. Előbbihez tartoznak a Tűzköveshegy és a városlőd — úrkúti N—W-irányú határárok rétegei, utóbbihoz pedig az Úrkúton előforduló rétegek, a melyek kis darabon az úrkút—csingervölgyi út mellett levő árokban is kibukkannak a kréta-mészkövek alól. A hol a czefalopodás vörös mészkövek fölött fiatalabb rétegek vannak, ott mindig különböző színű tűzkövek ezek, a melyeket külön szintbe kell sorolnunk, mivel sem az alattuk, sem a fölöttük fekvő rétegekben gumók alakjában nem fordulnak elő, hanem a kettő között külön rétegeket alkotnak. A tűzkő színe változó; szalmasárga, májbarna, vörös, szürke és fekete. Ez a színváltozat a benne levő vas és mangán mennyiségétől függ. A legtöbb mangán a szürke és feketés féleségekben van; a sárgában vékony csiszolatban mangán nem látható, ebben nyilván legkevesebb is a mangán. A vörös és májbarna féleségekben a mangán egyes alaktalan szemcsékben mutatkozik. Vékony csiszolatban a tűzkő kristályos kalczedonféleségnek bizonyult. Jellemző ezekre a tűzkövekre a nagy radiolária-tartalom, a melyen kívül egyéb szerves maradvány egy csiszolatban sem észlelhető. A radioláriák eloszlása a különböző színű féleségekben különböző. A legtöbb radiolária a szürke és feketés féleségekben észlelhető. Ezekben túlnyomó részben a radioláriáknak mangánnal kitöltött kőbelei láthatók, míg a váz feloldódott; láthatók azonban vázas alakok is. A májbarna féleségekben és a sárgában a radioláriák gyérebbek ugyan, de kivétel nélkül a vázuk is fenmaradt. A radioláriáknak ilyen eloszlása azonban nyilván csak a megtartási állapottal függ össze annyiban, hogy a mangánnal kitöltött alakok könnyebben megmaradtak s az alapanyagtól élesen elütve jobban felismerhetők. A tűzkő gazdag radiolária-faunájából gyakoriabbak a következők: Porodiscus simplex RÜST. Discospira aequalis RÜST. Ez a fauna, továbbá a mangántartalom megokolják ezeknek a tűzköveknek mélyebb tengerekben való keletkezési körülményeit. RÜST ezeket «igazi radiolariás iszap» gyanánt említi. 1 Ugyanezt a nézetet vallja W ÄHNER is. 2 Ez a felfogás azonban ilyen alakban aligha áll meg, ha tekintetbe vesszük a mai mélytengeri radioláriás iszap eltérő összetételét s faunájának különnemű elemeit. Kétségtelen viszont, hogy ezek a tűzkövek a sekélytenger kereteibe bele nem illenek, hanem szintén a 1 Beiträge z. Kenntn. d. foss. Radiolarien.; Palaeontogr. Bd. XXXI. XXXVIII. 2 WÄHNER: Dass Sonnwendgebirge im Unterinntal; I. Theil p. 116—118. — Aus d. Urzeit. — Korallenriffe u. Tiefseeabi. in d. Alpen. 7. Mangántartalmú radioláriás tűzkő. » communis R ÜST. Cenosphaera pachyderma RÜST. Cenellipsis jaspidea RÜST. Xiphodictya teretispinosa R ÜST. Lithocampe pervulgata R ÜST. Tricolocapsa obesa R ÜST.
