A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vadász M. Elemér: A déli Bakony jurarétegei
A déli Bakony jurarétegei. 19 Phylloceras Lipoldi HAU. sp. » sp. ind. » Zetes ORB. sp Amaltheus spinatus BRUG sp. Aegoceras (Deroceras) armatum Sow. sp. Harpocéras (Cycloceras) Stahli OPP. sp. » -> » » var. Bonarellii B ETT » Calais MGH. » medioliasicum VAD. » tenuistriatum MGH. » sylvestre H ERB . var. rectisulcata VAD. Capitanei C AT . sp. » alontinum GEMM. » sp. ind. » Semseyi P RINZ. » sulcatum VAD. Lytocerasfimbriatum Sow. » » » var. altus VAD. » Lytoceraspostfimbriatum P RINZ. » » baconi cum VAD. » » ovimontanum GsWi.vax.humilis VAD. » Atractites Italiens Micit. sp » (Tropidoceras) sp. ind. » ( Grammoceras) Normannianum O RB . sp. » Meneghinii VAD. » (Lioceras) boscense REYN. sp. » » » » » var. tenuis VAD. » (Lioceras) pectinatum MGH. » (Hildoceras) Lavianum MGH. »' cfr. volubileYuc. » » evolutum VAD. Coeloceras acanthoides REYN. sp. » psiloceroides Fuc. Mortiletti MGH. sp. » nov. sp. ind. » italicum MGH. sp. A felsorolt kövületek kétségtelenül megállapítják úgy az úrkúti, mint a tűzköveshegyi rétegeknek biztos középső liász korát. A fajok elterjedését feltüntető táblázat kijelöli azokat a helyeket, a hol rétegeinkhez leginkább közelálló képződmények fordulnak elő. Ezek közül első helyen kell említenünk a GEYER-nél leírt schafbergi faunát, 1 azután a GEMMELARO-nál leírt Terebratula aspasia MGH-Í tartalmazó faunát, 2 végül a középső Appenninek hasonló rétegeit. 3 BÖCKH az úrkúti rétegeket «adneti mészköveknek» nevezi (p. 24) s az Amalth. margaritatus-szmibe helyezi őket. A szentgáli rétegekről azonban csak annyit mond, hogy azok középső liász korúak. Ha már most a szóbanforgó rétegek kőzetbeli kifejlődését tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy azok adneti típusúaknak nem mondhatók; sem az úrkútiak, még kevésbbé a Tűzköveshegyen előfordulók. A kőzet színe tiszta, agyagtól mentes kifejlődése, a benne előforduló mangánkonkrécziók olyan jellegek, a melyek az adneti fáczieszben fel nem találhatók s a kövületek aránylag jobb megtartási módja sem utal erre a fáczieszre. Rétegeink, különösen a tűzköveshegyi húsvörös színű mangánkonkrécziós mészkövek erősen emlékeztetnek a schafbergi hasonló korú rétegekre, amelyeket pedig G EYER a «tarka czefalopodás mészkövekhez» sorolt. 5 Ezen az alapon s a «tarka czefalopodás mészköveknek» WÁHNER-nél adott jellemzésének megfelőleg 6 a bakonyi középső liász-korú czefalopodás 1 GEYER : Mittelfiass. Cephal. d. Schafberges; Abh. d. k. k. Geol. R. A. Bd. 15. 1893. 8 GEMMELARO : Sopra i foss. zona con Ter. aspasia MGH. etc.; Sopra alcune fauné giur. e liasiche. 1871—82. —GEMMELARO : Sui foss. d. strati d. Ter. asp. MGH. d. contrada rocchi; Giorn. d. scienze natúr, ed econ. Vol. XVI. 1884. 3 ZITTEL : Geol. Beob. aus d. Central-Apenninen. p. 31. 5 GEYER : 1. c. p. 73. 6 WÄHNER : Zur heterop. Differ, d. alpinen Lias. p. 172. 5*
