A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
87 Placochelys placodonta J aekel. homokkőben jelentkeznek s egy típusnak különféle ágakra való tagolódása rendszerint a fejlődéstörténet kezdetére esik. 1 Széles körben elterjedt, de könnyen megérthető tévedés, hogy új típusok csupán valamely idősebb típus utolsó ivadékaiból keletkezhetnek. Ellenkezőleg ebből az következik, hogy az illető típus többnyire csak törzsfejlődésének hajnalán rendelkezik olyan alaktani közömbösséggel és plaszticzitással, hogy belőle új formakörök ágazhatnak ki. E felfogás tényleges bizonyítékát szabadjon abban látnom, hogy a kiterjedtebb formakörök rendszertani főosztályai rendszerint gyors egymásutánban, sőt látszólag egymás mellett lépnek fel. A míg legalább is a Proganochelys koponyáját nem ismerjük, addig ezeknek az őseiről nem sokat mondhatunk. Hogy azonban ezt az ős alakot nem a Dicynodonták, vagyis SEELEY Therocheloniái között kell keresnünk, az kitűnik a két csoport szájpadképződésének eltéréseiből; a száj pad ugyanis a Dicynodonták-r\á\ kettős «pterygopalatinális» 2 s így teljesen emlősszerű. Ezzel szemben áll a teknősök törzspánczélképződésének félreismerhetetlen hasonlatossága a Placochelys-é\e\. A teknősök fejváza — némely különös sajátosságai ellenére is — szerkezetének alapszabásában szintén bizonyos megegyezést mutat. A tengeri teknősöknél, a melyeken a falcsontok hátrafelé szélsőségesen megnagyobbodtak, ez a hasonlatosság külsőleg teljesen elmosódott, de más, kevésbbé speczializált típusokon, mint pl. a Hydromedusá-n, rendesebb csúszómászó jellemvonásokkal találkozunk. így pl. utóbbi alaknál a falcsont (parietale), pikkelycsont (squamosum) és a négyszögcsont (quadratum) között megvan a hátulsó halántékhíd. Másrészt viszont a Chelonidáknak négyszög-járomcsontjuk (quadrato-jugale) van. Hogy a Placodonták fogainak száma tetemesen megcsappant s a túlságosan megnagyobbodott fogak nem állnak már távol a szétdarabolódástól, hogy továbbá a Placochelys fogatlan szájorrának hegyét már szarulemez boríthatta, fentebb (9. és 35. 1.) szintén részletesen hangsúlyoztam s a teknősökkel való összefüggés bizonyítására hoztam fel. A teknősök szájpadlása, a koponyatető változatos fejlettségével ellentétben, egyformább alkotású. Ezen ugyanis az egymáshoz igen közel álló belső orrlyukak (choanae) — miként a Placodonták nál — a szájpadcsont (palatinum) előtt fekszenek, a szárnycsont (pterygoideum) pedig kétségenfelül differencziálatlanabb állapotban van, mint a Nothosauriusok-ná\ (lásd az 50. ábrát). A teknősök őseinek természetesen feltétlenül kellett fogakkal rendelkezniük, a fogak redukcziója azonban épp oly könnyen kiindulhatott a Placodonta-, mint a Dicynodonta-fogazatból. Felfogásom szerint mindezek a körülmények együttvéve félreismerhetetlen vonatkozásokat tárnak elénk a teknősök és a Placodonták közt; kétségen kívül álló közbülső alakok híjján azonban rokonságukat illetőleg olyképpen nyilatkozom, hogy mind a két típus közös ősökre vezethető vissza s így a közöttük észlelhető megegyezések a közös morphológiai alap egyenlőségének következményei, továbbá, hogy ilyen módon 1 0. JAEKEL: Über verschiedene Wege phylogenetischer Entwicklung. Jena, G.FISCHER. 1902, 57. 1. 2 JAEKEL : Mundbildung der Wirbeltiere ; Sitz.-Ber. d. Gesellschaft naturforschender Freunde zu Berlin, 1906. 31. 1.
