A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
81 Placochelys placodonta J aekel. Hogy mindezek a sajátságok specifikus Placodonta-bélyegek, már abból is következik, hogy ezek a Placodonták körén belül még tovább fokozódtak. A mi az itt elősorolt sajátságokon kívül még a Placodonták bélyege marad, azt kell szükségképpen a többi csúszómászókkal való közelebbi összehasonlítás alapjául vennünk. A Placodonták szervezetének ezen, az elődöktől átvett alapjai úgylátszik a következők: 1. Egyszerű halántékgödrök a koponyán. 2. Az állközti csontok jobban előrenyúlnak, mint az orrlyukak. 3. A külső orrlyukak páros elkülönülése és a belső orrjáratok egyesülése az állközti csontok és a szájpadcsont határán. 4. A szárnycsontok mediális, hosszú összenövése. 5. A négszög-járomcsont (<quadrato-jugale) léte. 6. A felső fülcsont (os epioticum) önállósága. 7. Az agykoponya izesülése egy bütyökkel. 8. Az alsó állkapcson levő kezdetleges fedőcsontok normális kezdeménye. 9. Fejlett acrodont-fogazat. 10. Tömött, végein lapos, kerületén «amphicoel» csigolyatest. 11. A harántnyujtványok ( processus transversus) önálló kezdeménye. 12. A bordák egyfejü izesülése és disztális kiszélesedése. 13. A hasbordák (gastralia) erős, pántszerű alakja. Tekintettel arra, hogy a csúszómászók között csak azok a typusok jöhetnek számításba, a melyeknek egyszerű járomívük van, tehát a Synaptosauriusok OSBORN felfogása értelmében, az összehasonlításból ki vannak zárva: valamennyi Dinosaurius, továbbá a Crocodiliák, Phytosanriusok, Sphenodonták és gyíkok. De még — mint láttuk — a Synaptosauriusok közül a valódi Anomodonták sem szolgálhatnak közelebbi összehasonlítás tárgyául, minthogy szájpadképződésük és néhány más jellemvonásuk a csúszómászók és az emlősök között juttat nekik bizonytalan helyet. Közelebbi vonatkozásban állnak ellenben a Synaptosauriusok közül — ha a teknősöket egyelőre nem is tekintjük — a Nothosauriusok és Plesiosauriusok csoportjai, a melyeket a bölcs OWEN már a Placodontákkal együtt a Sauroptcrygiusok körébe foglalt össze. Mint jobban speczializálódott és látszólag fiatalabb formák ezek közül is önként kiválnak a Plesiosauriusok, s így mint legközelebbi csoportot, a Nothosauriusökat kell figyelembe vennünk. A Placodonták viszonya a Nothosauriusokhoz. Ha a Placodontáknak fent vázolt különleges jellemvonásait nem tekintjük, szervezetük oly feltűnően közeledik a Nothosauriusokéhoz, hogy néhány utalás elegendő arra, hogy a két csoport rokonsága nyilvánvalóvá váljék. Az összehasonlítás kiinduló pontját természetesen a legkevésbbé specializált Placodonta-féleség, vagyis a Placodus-nem szolgáltatja. Azonkívül a Cyamodus-nem ősibb fajain is találhatunk olyan szerveket, melyeket kezdetleges ősi fejlettségi fokuk miatt az összehasonlításnál szintén fel kell használnunk. Jóllehet v. MEYER H. a Placodontákat a csúszómászók külön osztályának tekintette, összehasonlítás czéljából mégis elsősorban a Nothosauriusokkoz, jelesen a Simosaurus és Pistosaurus nemekhez fordult. Azokat a különbségeket azonban, Resultate der wissenschaftl. Erforschung des Balatonsees. I Bd. 1. T. Pal. Anh. 6
