A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből

68 Placochelys placodonta J aekel. Ha tehát én a Placochelys bőrpánczéljának megcsontosodását csak a víziéletbe való átmenetel idejébe helyezem, mégis pánczélja speczifikus tagozódásában szárazföldi eló'djei pánczéljának hű képét látom, már azért is, mivel a Psephosaurus és Psephoderma hasonló pánczéljai valószínűleg nem Placodontákéi, hanem ezekhez rokon formákéi lehettek. Feltéve tehát, hogy a teknó'sök fejlődése a szárazföldön vette kezdetét, mégis a Placochelys törzspánczélja mintegy másolata lehetne még a teknősök őspánczéljának is, mivel az utóbbiak szükségképpen kétségkívül az elődök ugyanazon köréből származtak. Ezek szerint a legősibb teknősöknél a hátoldali bordadarabok egyrészt mediálisan a felső ívszárakkal, másrészt oldalvást az elsődleges hátpánczél oldali perembúbjaival nőttek volna össze és így az elsődleges hátpánczélt a nyolcz csigolya területére szorították. A búbok kezdetben több sorban vannak meg, későbben csak a nagy perembúbokra szorítkoznak olyanformán, mint a hogy az a Placochelys-en látható. Hasoldalon a distális bordadarabok teljesen egybeolvadnak a hasbordákkal és páros lemezsorokba rendeződnek, jelesen hátul a «xiphiplastra», a végtagok előtt a «hypoplastra», középütt a «mesoplastra», a mellső végtagok mögött pedig a «hyoplastra» névvel jelölt lemezeket alkotják. Ebben az összefor radási folyamatban nem vesznek részt és önállóak maradnak a kulcscsontok és a közbülső kulcscsontök. Később a posthumerális és praefemorális részek mint hyoés hypoplastronok megerősödnek és megegyszerűsödnek, míg a «mesoplastra» névvel jelölt lemezek közülök kiszorulnak. Az ősibb teknősök hátpánczélja tehát annyiban keletkezett volna bőreredetű és belső elemekből, a mennyiben ez utóbbiak egy czentrális neurocostális lemezt alkotnak, a melyhez a perem felől mint a bőrpánczél maradékai: a peremlemezek csatlakoznak. A neurocostális lemez hatáskörében maradnak most már a bőreredetű elemek, a szarupikkelyek, míg az alattuk keletkezett peremlemezek elcsontosodnak, és a bordavégekkel bensőbben egyesülnek. A szarupaizsok között, mint a teknősök typikus különlegessége, a mediálisan fekvő «hátpaizsok» a legszélesebb tért foglalják el. A tengeri teknősöknél a neurocostális lemez ismét elkülönül a bőreredetű peremlemezektől. Csak az elül fekvő mediális tarkólemez marad mint a nyakizmok támasztó pontja tartós összefüggésben a neurocostalis lemezzel, épp úgy a medenczeövben fekvő farklemezek (pygalia) is megmaradnak. A haspánczélban a hasoldali darabok között hézagok támadnak. A Trionychiá-nál a felkarcsont és czombcsont okozta összenyomás tovább tart, úgy hogy végre is a hyoplastron összeforr a hypoplastronnal, míg az előttük fekvő kulcscsonti darabok és mögöttük elhelyezkedett xiphiplastronok erősebben elszigetelődnek. A Dermochelydáknál («Atlieca» BAUR) a régibb perempánczél redukcziója után egy új bőreredetű búbös pánczél keletkezik, hasonló módon mint a Placochelys-né\ és a hasoldalra is átterjed. A neurocostalis lemez a búbos pánczél alatt, olyannyira redukálódott, hogy elemei normális alakjukat majdnem ismét visszanyerték. A hasoldali plasztronrészek normális helyzetben maradtak ugyan, de vékony léczekké redukálódtak és elkülönültek.