A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
56 Placochelys placodonta J aekel. hirtelensége viszont az átalakulás élettani szükségességét bizonyítja és jelzi, hogy a Placodonták örökségképen elődeiktől már hasonló pánczélt örököltek és azt csak erős elmeszesítéssel erősítették. Az olyan állatok, a melyek szárazföldi tartózkodásukat a vizben való élettel cserélik fel, és itt a parti és hullámtörési zónában a mozgó víztömegek hevesebb támadásának kénytelenek ellentállani, abban az esetben, ha kellő mennyiségű meszet találnak, rendesen elsősorban vastag pánczélt igyekeznek fejleszteni. Mivel az új közegben eleintén úgyis csak nehézkesen és keveset mozognak, az esetlen pánczél nem nagy hátrányukra szolgál, annál kevésbbé, mivel a vízben tetemes „ súlyveszteséget szenved. Ezek^.rT' í : ' ; , * után valószínűnek tartom, hogy , ' ] Xdp}-':: & a Placodonták pánczélja csak /•ff. f , a tengeri élethez való átmenet x.y yf^^ r^Tidőszakában csontosodott el, / /y/^ \ fyflx r—a mikor ennek megfelelőleg J?' j/ yffp^^^ • egyszersmind mellkasuk is, még yr S' p t bi pedig különösen a hasoldalon, B C^jcf^ megerősödött. f A mellékelt ábrán látható WWf-I- bm haspánczél-alakulatnak csak egy \ analogonját találjuk a tetrapodák között, jelesen a teknősök hasvértjének a kiképződésében. Jóllehet a hasbórdák a krokodilusoknál, néhány karbonkorú Stegocephalá-nál, mint például a Oestocephalus-wk\ és a liaskorú Plesiosauriusoknál is erősen kifejlődtek, még sem vesztik el önállóságukat mint pikkelyek és pálczikák és teljesen hiányzik e típusok mindegyikénél erős bordákkal való összenövésük. Ezzel szemben a teknősöknél még jobban kifejlett hasoldali pánczélrészekkel találkozunk, a melyek kétségkívül csak a fiatalabb típusoknál másodlagosan vesztettek terjedelmükből s változtatták meg szilárd összefüggésüket. A teknősök hasvértje vagy plasztronja rendesen négy csontpárból áll, ehhez néha még egy ötödik pár is csatlakozik, a mely rendesen a második és harmadik pár közé van iktatva (40—41. szövegábra). A lényeges elkülönülődéseket a 42. és 43. szövegábra érzékíti. Az elülső lemezpár habozás nélkül kulcscsontnak minősíthető, annál is inkább, mivel a hozzája csatlakozó s mögötte fekvő úgynevezett entoplastron minden erőltetés nélkül közbülső kulcscsontnak (interclavicula) vehető. A következő lemezpárokat, az utolsónak kivételével, erősen befolyásolja a teknősök lábainak állása, a mennyiben a felkarcsont elülről, a czombcsont pedig hátulról szorítja össze őket. Ezáltal a meso39. ábra. Keresztmetszet az 1 cm. pánczélhosszúságú Chelone imbricata- magzat törzséből. GOETTE szerint. ch chorda; chs chordahüvely; sp gerinczagyvelő; rm hátizom; r borda; ex musculus obliquus externus; c irha (cutis); ep hám (epidermis); sc bőralatti kötőszövet, melyben a Placochelys-né\ a búbospánczél keletkezett; rw peremlécz; pl hasvért.
