A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
50 Placochelys placodonta J aekel. ismereteinket, de igen is annak egyik új alakját tárja elénk. A gerinczes állatoknak igen különböző csoportjaiban találunk hozzája hasonlót. A halak közül az Urogymnus asperrimus nevű rájának egészen hasonlóan épült, körvonalaiban zárt pánczélja van, bár az azt alkotó egyes búbok kisebbek maradnak, mint a Placochelys-en és bár a nagyobbak közöttük szabálytalanul vannak elrendezve, mindamellett nagyon feltűnő a hasonlatosság e rájának és a Placochelys-nak pánczélja között. A rája pánczélja azonban nem csontokból, hanem vasodentinális pikkelyképződményekből áll, melyeket rendesen «bőrfogak» néven ismerünk. Különben az Urogymnus igen fiatal rája-tipus, a melynek eddigelé ismeretlen fosszilis maradványai csak a fiatalabb harmadkorból várhatók. Általánosan ismeretes a Glyptodonták-nak szintén hasonló pánczélja. A Glyptodonták pánczélja az emlősök között páratlanul áll, mivel az ilyenfajta pánczél a szabad mozgást annyira gátolja, hogy a szárazföldi állatok mozgékonyságával és szervezetének magas fejlettségével össze nem egyeztethető. A pánczél ezeknél is egyes csontbúbokból áll, a melyek egymástól nem különböznek és kívül szintén egészen laposak, a peremen azonban szintén olyan búbokká duzzadnak, mint a minőket a Placochelys pánczélján találunk (v. ö. IX. tábla 4. ábrájával). A jelenkor faunájából kétségkívül a legnagyobb hasonlatosságot mutatja e tekintetben a Dermochelys és a harmadkorban kihalt európai őseinek hátpánczélja. Ezeknek törzspánczélja, a mely különben egyenlően fedi ugy a hát-, mint a hasoldalt, kis búboknak mozaikjából áll, a melyek szövettanilag teljesen bőrképződmények. A hátpajzson (34. ábra) a jelzett búb-mozaikból egy-egy hosszanti búbsorozat erősebben emelkedik ki, a mi által 7 hosszanti taraj keletkezik, egy középső és háromhárom oldalsó. A harmadkorú alakokon hasonló, de kevésbbé speczializálódott viszonyokkal találkozunk. Az egyes búbok ugyanis nem domborodnak előre, hanem egészen laposak. Bár nagyon csábító a Dermochelys és Placochelys pánczélja közötti hasonlóság, semmiesetre sem hozható e kettő közvetlen morphogenetikai kapcsolatba. Mert, a mint ezt az újabb kutatók kimutatták, 1 az iránt nem lehet már kétség, hogy a Dermochelydák a tengeri teknősök legfiatalabb utódjainak 2 tekintendők, a melyek viszont éppen olyan biztosan csak a jurakorban fejlődtek szárazföldi teknősökből. Ilyen körülmények között a Dermochelys és Placochelys pánczélját egyelőre csak élettani tekintetben hasonlíthatjuk össze, a későbbiek folyamán majd kitűnik, hogy a teknősök bonyolultabb fejlődési menete nem zárja ki azt a lehe1 G. BAUR : Zoologischer Anzeiger Bd. IX, 1886, p. 688 und Die systematische Stellung von Dermochelys Blainv.; Biolog. Centraiblatt. Vol. IX, 1889, p. 191. — W. DAIUES: Die Chelonier der norddeutschen Tertiärformation; Palaeont. Abhandl. Neue Folge II. Heft, 4. Jena 1894. — E. C. CASE : On the Ostrology and relationships of Protostega; Journ. of Morphology Vol. XIV, No. 1. 1897. — A. GÖTTE: Ueber die Entwicklung des knöchernen Rückenschiides (Carapax) der Schildkröten; Zeitschr. f. wissensch. Zoologie. Bd. LXVI, pag. 407. Leipzig, 1899. — L. DOLLO: Sur l'origine de la tortue luth (Dermochelys coriacea); Bull. Soc. royale d. sciences médicales et naturelles de Bruxelles. Febr. Bruxelles, 1901. — Cochelone brabantica etc. et revolution des chélonicus marius. Bruxelles, 1903. — EB. FRAAS: Die Meerkrokodile (Thalattosuchia) des oberen Jura; Palaeontogr. Vol. XLIX. Stuttgart, 1902. — Thalassemys marina E. FRAAS aus dem oberen weissen Jura von Schnaitheim nebst Bemerkungen über die Stammesgeschichte der Schildkröten; Jahreshefte des Vereins f. vaterländ. Naturkunde, f. Württemberg. 1903, p. 72. 2 Ezt nem ingathatja meg RABL leipzigi tanárnak az a feltevése, hogy a teknősök fölöttébb kezdetleges szervezetű gerinczes állatok. Törzsfejlődésük ennek ellenkezőjét bizonyítja.
