A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
40 régibb geologiai korú krokodilusoknak hasonló képződményeivel ez teljesen megegyeztethető, a 25. és 26. ábra szerint feltétlen biztos homologonja a ma élő krokodilusok igazi fognyúlványának, 1 továbbá az a körülmény, hogy a jelzett darab a fejgyámmal (atlas) együtt egy csigolyaegységet mutat, mely törzsfejlődésileg a temnospondylis-csigolyákban (21. ábra) megmaradt, ontogenetikailag pedig a két őscsigolya-félre vezethető vissza. A Plesiosauriusokhoz hasonló viszonyokat tárnak elénk az lchthyosauriusok is; utóbbiak egyik liaskorabeli fajának első csigolyáját ki tudtam praeperálni, ennek változatos képét mutatja a 27. ábra. Valamivel módosultabbak a viszonyok egy geologiailag fiatalabb Ichthyosauriusnál, melynek eredetije Oxford mellől, Flettonból származik és a berlini múzeumban van. Ezen a fognyúlvány a forgócsigolyával máris egy darabbá olvadt össze (28. ábra), de felülről és oldalnézetben még mindig elég élesen mutatja a két elem összenövési határát. Meg kell jegyeznünk, hogy a fognyúlványnak a forgócsigolya testével való összenövése az lchthyosauriusok körén belül is teljesen önállóan folyik le. A 28. ábrán világosan látható a fognyulványnak megegyezősége a Plesiosaurus és Placochelys megfelelő csigolyarészével. Az itt említett alakkörökön belül az első csigolya alakulása tehát annyiban különbözik pl. a krokodilusokétől, hogy ezeknél a felső ívszárak a patkóalakú fejgyám (atlas) felső végein feküsznek és a fejgyám teste (a temnospondyl értelemben vett hypocentrum) viszonylag nagy marad, míg itt a Placodonták, Plesiosaurinsok és lchthyosauriusok-nál a fognyúlvány a forgócsigolyával szemben teljesen megőrzi eredeti önállóságát, a fejgyám félgyürüje kicsiny marad és a felső íveket ilyen módon a fognyúlvány viseli és alkalom adtán (27. ábra) úgy tűnik fel, mintha a fognyulvány maga valóságos egész csigolya volna. Ez különösen az ősibb Ichthyosauriusokra érvényes, a hol az eredeti typus elmosódásához még az a körülmény is hozzájárulhat, hogy a kis fejgyám (atlas) testének physiologiailag és morphologiailag megfelelő darabjai mint valódi intercentrumok néhány más nyakcsigolya alsó határán is felléphetnek. Ezt az átalakulást a homológ seriális részek «homoeaplasiájának» kell tekinteni, melylyel különben egyébként is gyakran találkozunk. A teknősök körében egy meglehetősen kifejlődött Trionyx triunguis-ox\ (eredetije a berlini múzeumban) a nyakcsigolyák hasonló kifejlődését észleltem. A fognyúlvány itt is csak lazán van a forgócsigolya testével összenőve és mindenben hasonlít a Placochelysnek V. tábla 1. ábráján ábrázolt darabjához. A fejgyám teste egészen levállott a forgócsigolyától és teljesen olyan, mint a fiatalabb geologiai korú csúszómászókon és az emlősökön rendesen lenni szokott. Sőt ezekhez hasonlóan a fejgyám felső ívszárai egyesegyedül ennek testével állnak összeköttetésben, ellenben itt a Placochelysen, Plesiosauruson és Ichthyosauruson még javarészt a fognyúlványon, vagyis a fejgyámot (atlas) alkotó csigolya pleurocentrumán nyugszanak (32. ábra). Mindezek alapján az V. tábla 1 ábráján feltüntetett csigolyadarabot, más Tetrapodák fognyúlványával homolog résznek tekintem, morphologiai tekintetben pedig a fejgyám pleurocentrumának tartom, melynek elülső darabja, a hypocentrum, a mi esetünkben porczogós vagy gyöngén csontosodó állapotban maradt meg. 1 O. JAEKEL: Über die Bildung der ersten Halswirbel und die Wirbelbildung im Allgemeinen; Sitz.-Ber. d. Ges. naturf. Freunde Berlin 1904. pag. 110.
