A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Diener Károly: Újabb megfigyelések a déli Bakony kagylómész-Cephalopodáin
30 Újabb megfigyelések a Déli Bakony kagylómész- Cep J ialopo c láin. 30 Longobardites breguzzanus MOJS. Két példányban van előttem. Az egyik 63 mm. átmérőjű és keresztmetszete még összébbnyomott, mint a Judicaria (Dny-i Tirol) kagylómeszéből származó és MOJSISOVICS-tói leábrázolt (1. c. Taf. LH, Fig. 1. 2) eredeti példányok. Ptychites flexuosus MOJS. » cf. acutus MOJS. f) Hajmáskér. 23. sz. Orthoceras campanile MOJS. Protrachycéras sp. ind (II. tábla, 2. ábra). Egy Protrachyceras-naV. négy kanyarulatból álló töredéke, melynek bekanyarodási viszonyai és ornamentikája leginkább a Mojsisovics-tól (Cephalopoden der mediterranen Triasprovinz, p. 114, Taf V, Fig. 3) leirt Protrachycéras recubariense alakjára emlékeztetnek. Oldaldísze csupán számos, egyenesen futó, egyszerű bordából áll. Csak az utolsó kanyarulaton találunk e bordákon három, csigavonalban elhelyezett, bütyöksort, beleszámítva az externis bütyöksort is. A bütykök erőteljesek. A bordák az utolsó kanyarulaton még osztatlanok és sem közbeilleszkedő, sem villás bordák nem lépnek fel rajta. Az externis tüskék állásukban nem váltakoznak, hanem a középvonal két oldalán részarányosán helyezkednek el. Maga az externis rész a két tüskesor között a diszítmény megszakadása következtében behorpadtnak látszik, de azért egy voltaképeni középbarázda kifejlődve nincsen. Különben a középbarázda a Irachyceras-ok egyéb, geologiailag legrégibb képviselőin, — pl. a Protrachycéras Reitzi BOEKH-ÖIJ — sincs mindig jelen, hanem gyakran csupán az externis diszítmény megszakadása által van mintegy jelezve. A kamravarratok ismeretlenek. Mióta MOJSISOVICS E. i : által az Anolcites-alnemet az anisusi emeletből megismertük (Schiechlinghöhe Schreyeralm-rétegei, Kerschbuchhof Innsbrucknál), nem mondhatjuk többé meglepő körülménynek, hogy a Protrachycéras a mediterrán triasznak ily mély horizontjából is előkerült. A Trachyceras-ok az anisusi emeletben mégis csak ritka kivételes jelenségek és továbbra is áll az, hogy ezen alakok, mint valódi vezető Cephalopodák csak a ladin emeletben jelennek meg. Ama palaeontologusok, a kik a Schreyeralm-rétegeket az Anolcites fellépése miatt az anisusinál magasabb színtájba akarnák helyezni, vegyék viszont figyelembe, hogy a bakonyi reiflingi meszekben valódi Protrachycéras fordul elő, — tehát ott, a hol a ladin emelet nem a reiflingi faciesben fejlődött ki, mint az északi Alpokban, hanem a hol önálló rétegcsoportok a képviselői, a miért is a reiflingi meszek kétségtelenül és kizárólag az anisusi emelet képviselői. * E. v. MOJSISOVICS: «Die Cephalopoden der Hallstätter Kalke», 2. Th.; Abhandl. d. Geol. R. A. VI. 1893, p. 622, 692, 694.
