A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
37 Placochelys placodonta J aekel. felei, melyek a temnospondylis csigolyákban állandóan, a Sphenodon embryókban 1 pedig átmenetileg különválva fordulnak elő és melyek a magasabbrendű gerinczes állatokban csak kivételesen a farkban és rendesen az első nyakcsigolyában elkülönítve maradnak, 2 a Placochelys csigolyáiban szilárd egységgé olvadnak össze. Mielőtt tovább haladnánk, a «centrum» és «intercentrum» elnevezéseket kell megmagyaráznom. Míg egyesek a csigolyatestbe alkalomadtán közbeiktatott bazális közbeékelt csontdarabokban a temnospondyliának homologonját vélték feltalálni, addig mások a centrummal és intercentrummal egyértékű darabokat a tymnospondylis csigolyában keresték és a holospondylis csigolya intercentrumát a temnospondylis csigolya mellső páratlan darabjával, a hozzá bizonyos fokig hasonló «hypocentrummal» tekintették egyértékűnek. Minthogy pedig ez utóbbi a temnoJc~ 20. ábra. A holospondylis csigolyarészek eredeti jelzése. C = Pc = Jc 22. ábra. A holospondylis csigolya részeinek megváltoztatott jelzése. ótc B 21. ábra. A temnospondylis csigolya részeinek eredeti jelzése. A az Archegosaurus törzsének elülső, B hátulsó részéből, C a triadikus Temnospondylák törzséből. Ezen rajzokban C = centrum, Ic — intercentrum, Pc — pleurocentrum. spondylis csigolyák egyik csoportjánál, az úgynevezett stereospondylis csigolyákban, úgyszólván egymagában alkotja a csigolyatestet, arra az ellentmondó következtetésre jutottak, hogy a holospondylis csigolyáknak kicsiny, csak alkalomadtán található köztes darabjait, a tulajdonképeni «intercentrumot», kell «centrum»-nak tekinteni, mert a stereospondylis csigolyájú állatokban ezek ilyen morphológiai értékre tettek szert. A holospondylis csigolya testét, hogy a zavarodás teljes legyen, a temnospondylis csigolyánál használatos értelemben intercentrumnak tekintették. E nézetek eredményét tárja elénk a 20—22. ábra. Ezzel szemben én a következőket állapíthattam meg: 1 V. v. EBNER : Urwirbel und Neugliederung der Wirbelsäule ; Sitz.-Ber. d. k. k. Akad. d. Wiss. Wien, math.-phys. Klasse, 1888. (9. K. Abt. 3), pag. 194. — F. SCHAUINSLAND: Weitere Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der Hatteria; Arch. f. mikroscop. Anatomie, 56, pag. 747. 2 O. JAEKEL : Ueber die Bildung der ersten Halswirbel und die Wirbelbildung im allgemeinen; Zeitschrift d. deutsch, geolog. Gesellsch. Bd. 56. 1904. pag. 109.
