A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
7 Placochelys placodonta J aekel. fordultak elő. 1 Ez a raibli rétegeknek megfelelő réteg tengeri üledék, a mely a part közelében, nyilván sekély vízben rakódott le. A benne előforduló egyéb kövületekről már előzőleg beszámoltam. 2 Az említett csontmaradványokat gyűjtőjük, LACZKÓ DEZSŐ veszprémi tanár a budapesti m. kir. Földtani Intézetnek ajánlotta fel, a hol azok a 2. alatt említett koponya kivételével, — a mely csere útján a berlini természetrajzi múzeum tulajdonába ment át — elhelyezést nyertek. Köszönetet érdemel, hogy az említett koponya átengedése folytán azoknak a szaktársaknak is módjukban áll ezen érdekes állattypus egyik képviselőjét Berlinben tanulmányozhatni és más példányokkal összehasonlíthatni, a kik nincsenek abban a helyzetben, hogy a fődarabot eredetiben megismerhessék. Az a reményem, hogy ezekkel a maradványokkal a Placodontdk szervezeti viszonyait némikép földeríthetem, nagyjában teljesült ugyan, azonban ezt az eredményt elérni nem volt könnyű. A koponya, a melynek keresztmetszetét a fentebbi kép feltünteti, rendkívül kemény mészkőbe volt beágyazva s az állat többi vázrészeit is ugyanez a kemény kőzet vette körül. A csontokat tartalmazó mészkő egyes töredékekben került hozzám, a melyek törési felületén csak itt-ott ötlöttek fel egyes csontok és pánczélrészek keresztmetszetei. Minthogy ezek a csontok nagyon porhanyók és törékenyek és többnyire egymáshoz közel feküdtek, azért elkülönítésük, illetőleg kifejtésük oly nehéz volt, hogy a munka nagyrészét praeparátoraink fáradságos segédkezése daczára is magamnak kellett végeznem. A koponya hátulsó szélén látható gumók kiszabadítása, a szájpadlás az alsó állkapocs és a koponya hátulsó homorú falának a kivésése rendkívül sok figyelmet és türelmet igényelt. A pánczélt alkotó pilisek oly lágyak voltak, hogy lehetetlen lett volna a kiálló bütyköket ezek legtöbbjének megsértése nélkül kivésni; ebben az esetben tehát czélszerűbbnek találtam a porhanyó csontállományt vésővel, fúrógéppel és tűkkel eltávolítani s ekként a felső oldal negativját a kemény mészkőből kiszabadítani. így volt lehetséges a nagyobb pánczélrészletekről öntvényeket készítenünk, a melyeket a IX. tábla ábrázol. Kisebb darabokon meghagytuk az eredeti anyagot, hogy ezeknek az alakját és a szerkezetét mások is tanulmányozhassák, a mennyiben t. i. erre a czélra mi nem használtuk fel. Valamennyi többi csontot sikerült 1 MOJSISOVICH ED. V .: Beiträge zur Kenntniss d. Cephalopodenfauna d. oenischen Gruppe; Jahrb. d. k. k. Geol. R.-Anst., 1870, p. 102. — BÖCKH J.: Die geol. Verhältnisse des südl. Bakony; Mitteil, aus dem Jahrb. d. k. ung. geol. Anstalt, Bd. III, 1873. 2 JAEKEL O. : Wirbelthierreste aus dem Trias des Bakony; Palaeont. Anhang zu dem 1. Teil des I. Bandes, 1904.
