A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Diener Károly: Újabb megfigyelések a déli Bakony kagylómész-Cephalopodáin
26 Újabb megfigyelések a Déli Bakony kagylómész- Cep J ialo po c láin. 26 kanyarulat gondos leválasztásával sikerült láthatóvá tennem, a díszítést, bekanyarodás és a keresztmetszet viszonyait illetőleg a Schreyer-Alp vörös márványából való C. gosaviensis Mojs.-re (Die Cephalopoden der Mediterranen Triasprovinz, p. 39. Tai. X, Fig. 8) emlékeztetnek A lassan növekvő és egymást csak kevéssé körülfogó kanyarulatok magassága és vastagsága majdnem egyenlő. A bordák nagy száma, sűrű elhelyezkedése, valamint a tüskék gyenge kifejlődése, a mi fajunkat ifjúkori állapototában, a C Zoldianus alaksorába utasítja. A túlnyomó számban jelenlevő egyszerű bordák mellett még közbeilleszkedő és, szórványosan, villás bordákat is láthatunk rajta. Az erőteljes főbordákat csak gyenge köldök-, oldal- és peremtüskék borítják; sőt akárhány főbordán és a legtöbb mellékbordán alig mutatkoznak vagy egészen el is maradnak a bütykök. A belső kanyarulatok külső részét nem tudtam pontosan megfigyelni. E rész különben gyengén dombomnak látszik, úgy, mint a C. Zoldiamis-or\ és rajta gerinczélszerű kiemelkedésnek nyoma sem mutatkozik. Hogy az utolsó kanyarulat díszítésének feltűnő átváltozása, egybevetve a belső kanyarulatokéval, miként jött létre, azt megállapítanom nem sikerült, miután az utolsó kanyarulat nagyobb része hiányzik. E kanyarulatból ugyanis csak a mellső harmadrész maradt meg és ez a belső kanyarulatokétól lényegesen eltérő ornamentikával bír. Ezen ornamentika egészben véve némely jurakorú Oppelia diszítményeire emlékeztet. Példányunkon e diszítmény két-két bordával jut kifejezésre, melyek a köldökszélből különválva indulnak ki, az oldalakon át gyenge ívekben húzódnak fel a peremre, a hol végül egy-egy erőteljes sarlós bütyökben egyesülnek. Ezen sarlós perembütykök a keskeny, laposdomború külső rész két oldalán jobbrólbalról váltakozva helyezkednek el. A sarlófüleket is rézsútos, a bordák irányának megfelelő helyzetben találjuk. A Sibirites Prahlada DIENER sarlófülein (Himalayan Fossils; Palaeontologia Indica, ser. XV, Vol. II, Pt. 2. The Cephalopoda of the Muschelkalk, p. 37. Pl. VII, Fig. 5) előjövő lunula ezen az alakon hiányzik. A C. perauritiis sarlófüleinek rézsútos állása, a díszítés általános hasonlósága daczára is elég éles megkülönböztetést enged az Oppelia hasonnemű képződményeivel szemben, a mennyiben ez utóbbiak mindig a külső rész középvonala irányában helyezkednek el s a bordáktól teljesen független díszítési elemek gyanánt tekintendők, ha mindjárt egyes bordák velők össze is kötődnek; míg a C. peraiLritus sarlófülei egyenesen két-két bordának a peremtájon való összeolvadásából keletkeztek. A kamra varratok at nem lehetett megfigyelni. A méreteket illetőleg kénytelen vagyok a mellékelt ábrára utalni, minthogy az alakon magán, fogyatékos megtartási állapota miatt, pontos leméréseket eszközölni nem sikerült. Feljegyzésre méltónak találom még azt a körülményt, hogy e Cephalopoda társaságában, ugyanazon a kőzetdarabon a Spirigera trigonella SCHLOTH. homorú lenyomata is látható. Hnugarites Emiliae MOJS. (II. tábla, 4. ábra) Egy kitűnően megmaradt példány, a mely úgy körvonalai, mint a kanyarodásviszonyai és az ornamentika tekintetében teljesen megegyezik a MOJSISOVICS E. által (Cephalopoden der mediterranen Triasprovinz p. 223, Taf. VIII, Fig 8) leírt eredetivel. Az utolsó kanyarulat kétharmada már a lakókamrához tartozik.
