A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Jaekel Ottó: Gerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből

6 Gerinczes állatok maradványai a Bakony triaszrétegeiből. 1 1 nagyok és oldalt hatalmas járomívekkel vannak körülfogva. A falcsonti pinealis lyuk meglehetősen kicsiny, hosszúkás-tojásdad s a halántékgödrök mellső szélei között, tehát elég pontosan a koponya tetejének közepén fekszik. A koponya hátulsó része a halántékgödrök mögött hirtelen és nagyon előre beöblösödik. A koponyacsontok felülete a szemtájékig meglehetősen sima, úgy hogy az állközti csontok (praemaxilla), az orr csontok (nasalia), a felső állkapcsok (maxilla) és a mellső homlokcsontok (praefrontalia) varratai elég élesen láthatók. A koponya hátulsó részének felszíne azonban olyan érdes, hogy a varratok alig ismerhetők fel, sőt a járomívek hátulsó szélén különálló erős bőrbúbok fejlődtek ki. E búbok érdes felülettel vannak a koponyára ránőve, de már laza csontosodásuk következtében is könnyen leválnak róla. A koponya alját a hozzátapadó alsó állkapocs miatt nem lehetett teljesen kiszabadítani a kőzetből, azonban a koponyát keresztben átszelő törés értékes 2. ábra. PfPlacochelys placodonta koponyája oldalról, 2/

3 nagyságban. A bal járomív egy része le van véve, hogy az alsó állkapocs magas koronanyújtványa kitűnjék. Az alsó állkapocs elülső csúcsa letört. felvilágosítást nyújtott a csontok helyzetéről és a fogazatról, úgy hogy nagyrészt a szájpadlás szerkezetét is sikerült kiderítenem. A szárnycsontok (pterygoidea) nagyon erősek, a középvonalban szilárdan összenőttek, hátul meglehetősen egyenes vonalban lecsapottak, oldalt a négyszögcsontokhoz (quadrata) csatlakoznak és előttük lefelé forduló áthajlást tüntetnek fel, mely az alsó állkapocs koronanyújtványa számára csúszófelületül szolgált. Az inycsontok (palatina) nagyok, mindegyiken egy-egy nagyobb hátulsó és egy kisebb mellső őrlőfog van. A Cyamodus-on tett tapasztalatok alapján az inycsontok mellső széle előtt kell a belső orrlyukakat (c h o a n a e) keresnünk, melyek azonban nincsenek feltárva. Az a tájék, melyen az ekecsontoknak (vom era), illetőleg a fogatlan állközti csontnak hátulsó határai volnának keresendők, az alsó állkapocstól van elfedve, ellenben a felső állkapcsok nagyobbrészt ki vannak szabadítva és mindegyikök háromhárom apró, előre kisebbedő, kerek őrlőfogat hord. A felső állkapocs fogainak helyzete a 3. ábrán pontozott körvonalakkal van megjelölve, hogy az alsó állkapocs fogaival való összeilleszkedésük kitűnjék.