A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
66 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. orthocerasok, részben elhagyott, részben egyenletesen a fiatalabb kamrákba átmenő protoconittal előfordulnak a mélyebb felső-szilur tufás-meszes üledékében Vyskocilka mellett, nem messze Prágától. Ez a hólyagszerű kezdőkamra, mely mészből és nem conchyolinból áll, az odatapadásnak semmiféle nyomát sem mutatja, hanem teljesen szabad. A tengeri állatok életmódjának rendkívüli sokfélesége 1 semmiesetre nem zárja ki azt, hogy egyes orthoceras-fajok — ha csak másodlagos alkalmazkodással is, mint az élő spirula — oda voltak nőve. Mindenesetre a régibb nautileák rendkívül sokfélekép alakult héjalakjai változatos életmódot is föltételeznek. RUEDEMANN 2 szerint például a szűk nyílású nautileák előfordulásának két különböző módját lehet megkülönböztetni, New-York állam paleozoikumában: 1. A Gompkoceras nagy alakjai túlnyomóan klasztikus üledékekben: Schohariehomokkőben, Hamiltoni palás-agyagban és a goniatites-mészben is találhatók; és azt a benyomást nyújtják, hogy kihegyezett végeik a talaj iszapjába voltak sülyedve, míg a nyílás kiterjedt része a talaj szintjében volt. 2. A Poterioceras kisebb alakjai a felső- (Guelph) és az alsó-szilurban (Chazy, Trenton) a koráiképződményekben fordulnak elő. Szimmetrikusan hajlott kicsiny formák, a melyek rendszerint csak kevés kamrát mutatnak és így a kezdő-kamrákat rendszerint elhányták. Ezek, úgy látszik, hogy a riff-hézagok lakói voltak és hasonlóan, mint az élő fejlábúak, a sziklatalaj mélyedéseiben rejtőztek. Már most a szűkített szájú alakok az egész csoportnak aránylag rövid életű, lényegében a szilurra és devonra szorítkozó ágát tárják elénk. A hosszúéletű, szűk szájnyílású alakok részére (cambrium-triasz) jogosan az életmód nagy változatosságát tételezhetjük fel. RUEDEMANN és CLARKE szerint az orthoceras-csövek a puha, iszapos vagy homokos tengerfenéken laktak, a miként ez egy érdekes endoceratida (Nanno aulema CLARK) megfigyelése által és a kamra szerves anyaggal való kitöltésének bebizonyítása által (Orthoceras luxum és oppletum a Schobariegritből) igen valószínűvé vált. Az Orthoceras truncatum MST. sem szabadonúszó, hanem csúszó, fenéklakó lénynek mutatkozik, a mely kamráját elhányta, minthogy hydrostatikus készülékre már nem volt többé szüksége. 3 Minthogy BARRANDE szerint a kamrák elvetése szabályszerűen történt, 4 itt nem valami véletlen megcsonkítással, hanem az állat életmódjával összefüggésben álló jelenséggel van dolgunk. Megegyező megfigyelést tett MOJSISOVICS E. is 5 egy Röthelstein raibli meszeiből való Orthoceras dubium-on; fontos a BARRANDE megfigyelésével egyező észrevétele, hogy azoknak az alakok belsejében, a melyek időszakonkint a kamrákat elvetik, organikus mészanyagok nem rakódnak le. 1 Gondoljunk JAEKEL érdekes közleményeire az egy láb mélységű tengerfenéken ülö Spatangus-ró\ (id. h. 85. old.) és MARTENS élénk ismertetéseire a mai cephalopodák életmódjáról (id. h. 96—99. oldalakon). 2 American Geologist, 1903, 216. oldal. 3 American Geologist, 1893., 215. oldal. 4 HOERNES : id. h. 11. old. és BARRANDE: Syst. silurien du centre de la Boheme II. quatriéme partié; études générales sur les Nautilides, 291 — 306. old. Az Orth, truncatum rendszerint négy levegőkamrát vet le és ez a folyamat a legnagyobb egyéneken 24-szer ismétlődött. 5 MOJSISOVICS: Cephalopoden der Hallstätter Kalke, I. köt., 4. old., 1. tábla, 5. ábra.
