A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
53 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. zó'dését: a wetterstein-meszet. 1 Petrografiailag egészen megegyező az Arcestes subtridentinus tartalmú vörös kovás meszekkel Recoaro vidékének u. n. «spitzkalk»-ja; de ez kissé mélyebben fekszik és semmiféle cephalopodát nem tartalmaz. Paleontologiailag legközelebb áll fossziliákban gazdag horizontunkhoz az alsó-wengenivagy buchensteini-rétegeket összeegyeztető bladeni fehér dolomit (Carnia). GEYER G. szerint itt a következő rétegeket figyelhetjük meg (Verhandl. d. Geol. R.-Anst. 1898, 139. oldal): f) Felső-wengeni-rétegek Daonella Lommeli-xel e) Buchensteini-rétegek, Pietra verde és Daonella Taramellii tartalommal d) Mészfekvet Trach recubariense Mojs.-val c) Az alsó-kagylómész réteges dolomitja. A néhány méter vastag d) jelzésű mészfekvet, mint «kagylómész-fajt», tulajdonképen csak a Monopli. wengensis-hez igen közel álló Monoph. sphaerophyllus fajt tartalmazza. Ezenkívül a következő keverék-faunát figyelték meg: Wengeni és Buchensteini típusok Trachyceras cf. Psendo-Archelatis BÖCKH. Trachyceras recubariense MOJS. Arcestes cf. esinensis MOJS. » chicsense MOJS. Gymnites Credneri MOJS. Arcestes cf. trompianus MOJS. » Ecki MOJS. Ptychites cf. acutus MOJS. Sturia semiarata MOJS. » forojuliensis MOJS. ? GEYER G. a fauna vizsgálatánál a fősúlyt a két buchenstcini trachyceras előfordulására helyezi és nem tartja kizártnak átmeneti képződés fölvételét sem a kagylómészhez (C. trinodosus zónája). A biztosan meghatározott fajok között kétségtelenül a régi (buchensteini és anisusi) tipusok a túlnyomóak; de a wengeni gymnitcsekkel és sturidkkal (cf. Mte Clapsavon) szemben mindenesetre fiatalabb alakok hozzákeveredéséről szólhatunk. En több értéket tulajdonítanék a fiatalabb, wengeni tipusok gyakoriságának és a buchensteini alakokat épp úgy maradékok gyanánt fognám föl, mint a Trachyceras Curionii mut. rubra, Trach. Villanovae stb. alakokat a Bakony vörös kovásmeszében. E szerint vörös gúmos meszeink (a melyekben a Daonella Taramellü hiányzik) az e-d rétegek 2 aequivalensei. A tulajdonképeni buchensteini-rétegek aequi1 Egyes fajoknak esetleges előfordulása, így a Alegaphyllites oenipontanus északra Innsbrucktól, általános kormeghatározás szempontjából igen fontos, azonban behatóbb összehasonlításra nem jelentőségteljes. 2 Talán komplikáltabb összehasonlítást vehetünk föl: Bladén: Bakony: f) Daonella Lommeli tartalmú rétegek = Füredi mész Daonella Lommeli vei. e) Buchensteini-rétegek D. Taramellii-\c\ Vörös kovásmész Arcestes tridentinus-szd\ d) Mészfekvet Trachyceras recubariense-vc\ Sárgás mész Trachyceras Reitzi-xe\ c) Kagylómészbeli dolomit Ceratites trinodosus zónája Az összehasonlítás ezen térbelileg közeli alpesi előfordulásokkal mindenesetre kimutatja, hogy új «zónák» felállítása a kérdést csak komplikálja. A schlerndolomit heteropos egyenértékű tagjai.
