A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
42 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. példányokat 1 tanulmányozhattam és különösen a belső kanyarulatok és az eddig ismeretlen varratok kiszabadítása által az alpesi példányokon a rendszertani állást földeríthettem. SIRENITES (a Trachyceras alneme). Sirenites betulinus DITTM. — — MOJSISOVICS: Gebirge um Hallstatt, II, 734. old., 162. tábla, különösen az 5. ábra. A szóbanforgó példányt, a mely egy lakókamrának kőmag gyanánt megmaradóit töredéke, a megmaradás nagy különbsége mellett, csupán az ábrák után meg nem határozhattam. De ennek a rendkívül változó fajnak a berlini múzeumban levő néhány eredeti példánya oly tökéletesen megegyezik a magyar darabbal, hogy azonosságukról semmi kétség sem lehet. Elég bizonyossággal megfigyelhettem az öt tüskespirálist, valamint egy hatodiknak a nyomát is, úgy hogy a Sirenites subbetulinus-t6\ (a melynek csak négy spirálisa van) igen könnyen megkülönböztethetjük. Termőhelye: Veszprém, VI. szelvény, g réteg. A Sirenites betulinus jellemzi a Tr. austriacum tartalmú feuerkogeli márványt Hallstattnál. Sirenites subbetnlinns n. sp. IX. tábla, 6. ábra. A szóbanlevő példány, a melyet a felső füredi-márgában a Sándorhegy alatt találtam, a bordák és a főborda-spirálisok általános elrendeződésében a Sirenites betulinus-hoz (MOJSISOVICS : Hallstatt, II., 162. tábla, különösen az 5, 6, 8. ábrák) hasonlít. A Berlinben levő DITTMAR-féle 14 eredeti példánynyal összehasonlítva azonban feltűnik, hogy a megközelítően egyforma nagy darabokon, 2 különösen az 5. és 8. ábrák eredetijén, az egész felület tüskespirálisokkal van födve. Ennek következtében itt 6—8 spirálist számolhatunk meg, míg a magyar példány kanyarulatain, hasonló magasság mellett, csak négyet ismerhetünk föl. A főspirálisok elrendeződése azonban, a melyek közül a köldök- és a legalsó oldal-sorok magasabb, szabályíalan tüskéket viselnek, a miként már említém is, ugyanolyan, mint a Sirenites betulinus fajon. Varratvonala nem maradt meg. Termőhelyei: Mélyút Arács mellett; márga a sándor-hegyi mész feküjében, Pecten filosus és Nucula expansa WISSM ? maradványokkal együtt; mélyút a Sándor-hegy alatt. Breslaui múzeum. Sirenites Iphigeniae MOJS. — — MOJSISOVICS: Gebirge um Hallstatt, II., 755. old., 161. tábla, 6. ábra. Egy kicsiny Sirenites éles lenyomata a veszprémi Jeruzsálemhegyről, leginkább az idézett ábrához hasonlít. Az oldaltüskéknek négy spirálissora különböztethető meg, az oldalbordák szabálytalanul redősek, a külső barázdák mélyek és világosan látszanak. 1 A magyar példányokat természetesen csakis Budapesten. 2 Mojsisovics-nál az összes ábrák kissé nagyítva vannak (f—§ nagyságra).
